24. ZSOLTÁR
1 Dávid zsoltára. Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.
2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.
3 Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén?
4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.
5 Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől.
6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik.
7 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban.
9 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
10 Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király! (Szela.)
23. zsoltár
1 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2 Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
18. Zsoltár
1A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR.
2Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem!
3Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
4Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
5Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem.
6A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.
7Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.
8Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
9Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
10Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.
11Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant.
12A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.
13Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal.
14Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal.
15Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki.
16Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától.
17Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
18Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
19Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom.
20Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
21Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
22Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül.
23Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.
24Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
25Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát.
26A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.
27A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
28Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod.
29Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe.
30Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.
31Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
32Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül?
33Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.
34Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem.
35Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
36Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.
37Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim.
38Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
39Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak.
40Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
41Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam.
42Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol.
43Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát.
44Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm.
45Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem,
46mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből.
47Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!
48Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám.
49Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól.
50Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek,
51mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
https://szentiras.hu/RUF/Zsolt18
20. Zsoltár
1 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Hallgasson meg téged az ÚR a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve!
3 Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról!
4 Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.)
5 Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!
6 Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az ÚR minden kérésedet!
7 Jól tudom, hogy az ÚR győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel.
8 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét.
9 Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk, és talpon maradunk.
10 URam, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!
https://szentiras.hu/RUF/Zsolt20
15. Zsoltár
1 Dávid zsoltára. URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?
2 Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól;
3 nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára.
4 Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.
5 Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.
16. Zsoltár
1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
2 Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.
4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
5 URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
7 Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
8 Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
17. zsoltár
1 Dávid imádsága. URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.
2 Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.
3 Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon.
4 Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától.
5 Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim.
6 Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!
7 Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.
8 Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába
9 a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.
10 Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél.
11 Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.
12 Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök.
13 Lépj elő, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől!
14 Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, URam, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre!
15 Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.
19. Zsoltár
1A karmesternek: Dávid zsoltára.
2Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
3Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
4Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
5mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,
6amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
7Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
Isten igéje tökéletes
8Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.
9Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
10Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak,
11kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.
12Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.
13A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!
14A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.
15Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!
https://szentiras.hu/RUF/Zsolt19
Az 1700-as évek eleje óta bekövetkezett nyolc fő pandémiának a döntő többségében nem alakult ki egyértelmű szezonális minta. Hét világjárvány esetében tapasztaltak egy korai csúcsot, amely jelentős emberi beavatkozás nélkül néhány hónap alatt eltűnt. Ezt követően hét világjárványnál tapasztaltak körülbelül 6 hónappal az első csúcs után egy jelentős második csúcsot is. Néhány pandémiánál a kezdeti hullámtól számított 2 éven belül kisebb hullámok alakultak ki. Egyes területeken, különösen Európában, a járvány okozta mortalitás (a fertőzésből adódó halálozási arány) a második évben magasabb volt.