...fontos lehet...

Hegyi András CSAK TÖPRENGEK

Részletek

Megjelent: 2020. május 23. szombat, 13:50

Ezekben a világméretű koronavírusos napokban eltöprengek azon, hogy vajon nem csupán arról van-e szó, hogy a Mindenható Isten minden ember tudomására akarja hozni, - főleg a szuper-gazdag világméretű multiknak, - hogy mégsem ők mindenhatók? Az emberek pedig nem csupán „alapanyagok”, akiknek az izomerejét, alkotó képességét matematikai módszerekkel ki lehet számítani, és gazdálkodni vele a profit érdekében. Ők Isten teremtményei, akiket egyenként ismer és számon is tart. A tömegekbe tömörülnek, akkor se reklámokkal bombázandó potenciális vásárlók, akiknek a leendő szemétbe csomagolt szándékoltan rövidéletű kütyüket nyakukba lehet zúdítani. Mégpedig ha szükségük van rá, ha nincs. A föld, és annak erőforrásai sem arra valók, hogy szupertechnikával kiszipolyozva szuper-gyorsan gazdagodjanak a szuper-gazdag szupervállalatok igazgatósági tagjai.

Az emberek közízlését és közgondolkodását formáló modern, cseppfolyós és zavaros „szellemi” és ideológiai műhelyeknek is üzen az Isten. Azoknak, akiket Babits a „Vakok a hídon” című versében így jellemez: „üres szemgolyójuk / szanaszét tekint, / faruk meg feltolva / a zord égnek int”. - Soha nem a bankok, a Tv sorozatok, a hippik, a narkósok, a melegek, és nem is a Hollywoody playboy sztárok tették boldoggá az embereket, hanem a szorgalmas, kérges tenyerű családapák, az okos melegszívű édesanyák, a bölcs nagymamák és nagypapák, valamint az erkölcsi alapokon álló pedagógusok. Kár őket kigúnyolni, mert értékük ettől független, és szilárdabb alapokon nyugszik: az igazságon és a jóságon, mint amit kifigurázással meg lehetne ingatni. Míg az övék csak undort keltő és mérgező, addig emez egészséges lelkű társadalmat nevel. Mosolygós gyermekekkel és gerinces fiatalokkal gazdagítja a nemzeteket.

A tudósoknak azt üzeni, hogy nincs hatalmuk a létező anyagi és nem anyagi világ fölött, nem is rendelkezhetnek vele, mert nem ők a tulajdonosai. Ez teljesen független attól, hogy mit és milyen mértékig ismernek meg belőle. Sőt ez szabja meg tudomány legitimitását és irányát is. Nem tehetnek meg mindent, ami tetszik nekik, vagy elvárnak tőlük, mert nincsenek fölötte a létező világ - Isten által meghatározott -törvényeinek. Ők maguk se arra valók lennének, hogy kiszolgáljanak világméretű gonosz és ostoba politikai gyűlölködéseket rakétákkal, vegyi fegyverekkel és szuper-gyors kibernetikai eszközökkel. A tehetséges fiatalokat előbb erkölcsi lénnyé kellene nevelgetni, és csak azután doktori címet adományozni nekik, és beengedni őket a laboratóriumokba. A mindennapi kenyér pedig napról-napra Isten gondviselő hűségének adománya, a családok asztalára, nem pedig a szemétbe való. Nem kell ahhoz a világ másik végéről repülőgéppel, kamionnal hozni valami különlegességet, hogy jóllakjunk. Ott van az ennivaló a kertünkben. És nem kell világgá menni, hogy valami szépet lássunk. Nézzünk szét, és lássuk meg a kicsiny ibolyát a kertünkben a lábunk alatt, ahol a hangyák mióta a világ, okosan és szépen dolgozgatnak. Halljuk meg a méhek dongását és a pacsirták énekét, - ez ingyen van. Semmi extra nem kell hozzá, csak egy kis csend. A betegeken pedig nem pénzt keresni kell, hanem gyógyítani őket. Ők is emberek.

A világjárvány nem azért világméretű csapás, mert ha a nagyjából fehér fajú Európát és Amerikát elkerülte volna, és csupán a szegény ázsiaiakat meg afrikaiakat tizedelné, akkor szemforgató politikai és tudós nyilatkozatokkal, némi alamizsnával napirendre lehetne térni fölötte? A Tv előtt üldögélő öregek kicsit cöcögnének, és ezzel el is lenne intézve. De hát, New-York? Ahol néhány éve a kettős tornyok kártyavárként órák alatt összeomlottak?..., a mai napig az ENSZ karrierista hivatalnokai alázatos szolgái a multiknak? Ha aztán mégse lehet a kórházakból elszállítani a hullákat, mert már annyi van?... meg már szaguk van!..., és hogy az egymással évszázadok óta torzsalkodó, irigykedő Európa nagyvárosaink utcái is kiürültek? Efölött már nem lehet csak úgy átsiklani.

És nem az egyházaknak akar valamit üzenni az Isten? Hogy az Ő igazságai nem kiszárítandó agyonbonyolított fóliánsokba és szuperszámítógépekbe való tanok, hanem az élet kenyere. Az ige nem bunkósbot vagy bumeráng, amit érdekek szerint ide-oda hajigálni lehet, hanem Lélek és élet, amellyel Isten az őseredeti meg az eljövendő és örök Rendet alakítja. Az evangélium pedig nem valamiféle „missziós” árucikk, amit a szórakoztató ipar reklámkacatjaiba kellene csomagolni, mert különben kevés rá a vevő. A lélekmentés nem szakma, hanem csoda. De Istené és nem az emberé. Nem kell üdvösséggyártó üzemeket építeni ahhoz, hogy terjedjen, elég hozzá a szent élet. A szenteket pedig nem lehet tréningezésekkel kiesztergálni, mert azok a felülről való Lélektől növekednek és szaporodnak csak úgy magától. A gyülekezeteken pedig nem csoportdinamikai módszerekkel kell kísérletezgetni. Hiszen az nem egy bárgyú tömeg, amit a rátermetteknek kell állandóan szervezni és fanatizálni, hogy a híressé váltak legitimációja rendben legyen. A hívők nem alattvalói sem a püspököknek sem a világhírű evangélistáknak. Ők Isten megváltott gyermekei és eljövendő országának polgárai. Nem tökéletesek, tehát nem hízelegni kell nekik, mert attól csak megromlanak. Tanítani kell őket az Isten akarata szerinti életmódra, mert annak van értelme és jövője. És csak azok tanítsanak, akik maguk is így akarnak élni.

A fiataloknak azt üzeni, hogy a ne higgyenek minden léleknek, hanem vizsgálják meg, hogy azok Istentől vannak-e (1Jn 4:1-7)? Ez az intelem rájuk is vonatkozik, sőt velük kapcsolatban is. Az öregeknek pedig, hogy a múltban szerzett érdemeik ugyancsak e kritérium alapján mérendők. Még ha megállna is, nem ez az üdvösségük alapja, hanem kizárólag az Isten kegyelme. De a holtig tartó hűségük nem mögöttük, hanem még előttük van nekik is (Jel 2:10). A korosztályok egymásnak feszülésének pedig semmi helye a Krisztus gyülekezetében. Annál inkább a Krisztus befogadó lelkületének (Rm 12:9-21).

Nem tudom ezekre a kérdésekre a választ, csak töprengek. És ha valahol élet sarjad, vagy már a gyümölcse is pirosodik, azt nem „megvenni” kell, vagy kitaposni gyűlölködő parlamentekben vagy egyházi üléseken, hanem óvni, védeni, szeretgetni. Mert az élet Istentől való és tulajdonjogilag is az Övé! Ő fogja kegyelmével öntözgetni, igéjével nevelgetni, irgalmával szeretgetni, és az örökkévalóság megérkezésére be is érlelni. Ezt pedig nem kezdheti ki semmiféle vírus. Az viszont nagy kérdés, hogy a mai időkben az események által is megszólaló Istent mi emberek egyáltalán megértjük-e?

Elmondott egykor az Úr Jézus egy példázatot olyan szőlőmunkásokról (Mt 21:33-46), akik - amikor a gazda a termésért küldött, - a vincelléreit bántalmazták, megkövezték. Ő azonban olyan türelmes és nagylelkű volt, hogy hosszú ideig úgy tett, mintha mi sem történt volna. Azzal folytatta, hogy - szinte érthetetlen bizalommal - végül saját Fiát is odaküldte, de őt is megölték, sőt kidobták a szőlőn kívülre. Hallgatói megértették, hogy róluk van szó. Isten tulajdon népe és az Ő viszonyáról. Mi mai új Isten népe, vagyis (volt) keresztények pedig azt gondoljuk, hogy Istent onnan, ahol valami jelentősről lenne szó: kifelejthetjük, kiszervezhetjük, vagy vágyaink szerint átformálhatjuk, nevére hivatkozva bármit megtehetünk - következmények nélkül. Ez nem igaz! Az nem szükségszerű, hogy mi egyáltalán vagyunk, de Isten Van! És Ő marad is! Mert Ő nem por és hamu mint mi emberek (Zsolt 103:14) akiket előbb-utóbb elfúj a szél. Hanem a Sionban lévő örök Szikla (És 28:16). Ez a Szikla rendíthetetlenül Van ezekben a napokban is, sőt marad is: mégpedig örökkön örökké!

Mi meg ma se tudunk okosabbat, mint összetört szívvel, igaz bűnbánattal odajárulni az Ő színe elé, mert igen-igen irgalmas Isten az Úr, szeretete és hűsége nagy, megbocsátja még a hitszegést és a vétket is (Jóel 2:12-17,  Jer sir 3:22-42). Húzódjunk csak közel hozzá, mert ott jó. Itt biztonságban vagyunk.