HEGYI ANDRÁS - Jézus hatásának titka

"...Túlságosan befogottak vagyunk, és emiatt mi is állandóan sietünk. Ilyen korban élünk, és ez nem is a mi választásunk kérdése. Ha korábban azt mondogattuk, hogy mintha gyorsvonat ablakából néznénk végig a saját életünket is, - ma már meg mintha a repülőgép ablakából néznénk. A vonatablakból sem láthattunk az emberek szemébe, a repülőgép ablakából még kevésbé. Szívükbe pedig ilyen sebesség mellett lehetetlen. Ráadásul virtuális korunk technikai lehetőségei szükségtelenné tették a személyes találkozást. A telefon vagy az email gyorssá (és felszínessé) teszik a legszorosabb emberi kapcsolatainkat is. Végül ez a „kultúra” leszoktat arról, hogy igényünk legyen a csendre és az itt megszülető mélyebb egymásra hangolódásra.

Amikor sokat vívódva nekiláttam ennek az írásnak, alapvető szempontom az volt, hogyan lehetnénk mi lelkipásztorok legalább egy kicsit jobb igehirdetők, és még jobb lelkigondozók? - Nem pedig az, hogy melyik típusú  nehéz természetű emberhez milyen kulcs illik. Hanem: milyenek vagyunk mi, akik segíteni akarunk másokon? Mert a ránk bízottak életminőségét, - ha nem is abszolút módon, - de valamelyest mi is befolyásolhatjuk. Mindig a kívánt irányba szeretnénk, és ha lehetséges minél kevesebb „mellékhatással”. Ez a mellékhatás a mi a saját személyiségünk elintézetlen ügyeit jelenti, - amit öntudatlanul is rájuk vetítünk. De ki vagyok én Isten szemében, aki segíteni akarok a másikon? Annakidején szemináriumi órán feltettük magunknak a kérdést, hogy vajon én megtérnék-e a saját prédikációmra? Türelmesebb lennék-e egy erről szóló prédikációm után? Mert ha én nem, akkor milyen alapon várom el mástól?"

 Tovább: http://baptinfo.hu/teologia.html