68.000 ember hallgatta az evangéliumot Rio De Janeiro-ban
Emberek tízezrei hallgatták szombat este ( 2022. 06.11.) Rio de Janeiróban a Copacabana Beach-en Franklin Graham evangélista üzenetét Isten szeretetéről.
Graham, aki a Billy Graham Evangelistic Association (BGEA) és a Samaritan's Purse humanitárius alapítvány elnöke és vezérigazgatója, egy Facebook-bejegyzésében azt írta, hogy több mint 68 000 ember vett részt az Esperança Rio, vagy a "Remény" Rio-n.


(fotók: BGEA)
SZÉP ÚJ VILÁG
Milyen lesz a XXI. század családfenntartója?
Ez a férfi egy kitalált karakter vett feleségül.
Egy babát, vagyis hologram nőt.
Ott őrzi a vitrinében. Beszélget vele.
Együtt mennek vacsorázni.
Mármint a férfi eszik, a hölgy nézi...
Akihiko Kondo becsületesen kitalált kapcsolatát egy hatalmas iparág szolgálja ki Japánban.
Cél: a buzgó rajongói kultúra vágyainak kielégítése.
forrás: https://www.bbc.com/news/stories-49343280
LELKIBICSKA

Megháborító, vagy felháborító?
Amikor felháborító igazságtalanságot tapasztalunk, netán égbekiáltó gonoszságot, dühítő nemtörődömséget, vagy megalázó pökhendiséggel szembesülünk, azt mondjuk, hogy kinyílik a (nem létező) bicska a zsebünkben.
Felháborodás, harag átélése nem csak bennünket érint, hanem részese volt ennek az érzésnek, lelki állapotnak Urunk, Jézus Krisztus is: (Jn. 11:33, Mk. 10:14). Pál apostolról szintén történ ilyen viselkedéssel kapcsolatos feljegyzés. (Apcs. 17:16).
Így nem stílustalan, ha a jóravaló keresztyén/keresztény ember lelki bicskája nyitódik ki észrevétlen, vagy nagyon is észrevehető módon bizonyos helyzetekben. Ezzel a kifejezéssel szeretnénk sorozatot indítani, egy-egy lelkibicska nyitogató témát, jelenséget, tapasztalatot vizsgálva, értékelve, mindannyiunk okulására és megnyugtatására.
OLT'NI, VAGY NEM OLT'NI?
„Én nem oltatom be magamat, mert az Úr kezében van az életünk, úgy is az történik, amit Ő megenged. Ha meg menni kell, hát menni kell…”
Kérdések:
1. Ebben a szituációban érvényes-e a következő apostoli irányelv? „ Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.” (1 Pét. 2:13-14)
2. Milyen mértékig vagyok felelős a testemért, az abban lejátszódó biológiai, kémiai, egészségügyi folyamatokért? Istenre bízom? Hogyan kell a fizikai testet jól ápolni, védeni? „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (1 Thess. 5:23)
3. Felelős vagyok-e mások egészségéért, testi épségéért? “Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.” (3 Ján. 1:2)
4. Ha szeretném, hogy engem megfertőzzenek, az aranyszabályt alkalmazzam? "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." (Mt. 7:12)
5. Kell-e imádkoznom keresztyén/keresztény felebarátom gyógyulásáért, ha elkapta a vírust? Hiszen lehet, hogy magának köszönheti, nem oltakozott, nem használt maszkot, nem védekezett, stb.
6. Szükséges-e másokat figyelmeztetnem a fertőzés/fertőződés veszélyére, vagy mindenki törődjön a maga dolgával? ”Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg.” (Péld. 28:23)
7. Ha Isten „véletlenül” megkérdezné: „Akarsz maradni? Nem? Neked mindegy? Hát akkor viszlek.” – kinyílna a lelki bicska a zsebünkben?
FIGYELMEZTETÉS
Az Országos Tanács felhívása a gyülekezetek felé a Covid 4. hullámával kapcsolatban
Imádkozunk a Covid-19 4. hullámában közösségeinkben megfertőződő beteg testvéreinkért, hozzátartozóikért, az őket segítő egészségügyi szakemberekért! Könyörgünk azért, hogy beteg testvéreink is átélhessék Mindenható Urunk megtartó és kegyelmes szeretetét!
A további fertőzések elkerülése érdekében felhívjuk a gyülekezeteinket illetve azok vezetőségeit, hogy hozzanak döntést a közösségek védelme érdekében. Az OT javasolja, hogy a gyülekezetekben vezessék ismét be a maszk viselését és a távolságtartást illetve kézfertőtlenítést az istentiszteleteken és a nagyobb létszámú közösségi alkalmakon.
Nyomatékosan felkérünk minden testvérünket arra, hogy felelősségteljesen, példamutatóan járjon el saját maga és mások védelme érdekében. Segítségként és iránymutatásként mellékeljük az egyház Elnökségének a korábbi felhívását a védőoltásokkal kapcsolatban.
2021.11.04.
KIT ÉRDEKEL?
"Öt dolog, ami bizonyítja, hogy a Facebook a világ leggonoszabb cége
A Facebook pontosan, részleteibe menően tudja, hogy a platformjai milyen károkat okoznak – derül ki a The Wall Street Journal oknyomozó riport-sorozatából, amely a cég belső dokumentációira, a dolgozókkal folytatott beszélgetésekre és megszerzett menedzsment-prezentációkra hivatkozik.
A The Wall Street Journal birtokába került dokumentumok alapján a Facebook időről időre vizsgálja a platform negatív hatásait, de a sorozatos kongresszusi meghallgatások és a média nyomása sem volt elegendő ahhoz, hogy ezeken komolyan változtasson a vállalat, még ha ígéretet is tett rá. A dokumentumok az eddigi legtisztább képet adják arról, hogy a Facebook problémái széles körben ismertek a vállalaton belül, egészen a vezérigazgatóig bezárólag – írja a The Wall Street Journal, amely eddig öt kritikus területet tárt fel az olvasóknak.
1. A Facebook azt állítja, hogy a szabályai mindenkire vonatkoznak, pedig nem
A The Wall Street Journal által megszerzett dokumentumok azt bizonyítják, hogy van egy titkos elit, akik felmentést kapnak a szabályok alól. Mark Zuckerberg mindig is azt állította, hogy a felhasználói egyenlő bánásmódban részesülnek, még a politika, a kultúra vagy az újságírás nagy nevei is és hogy az előírásai mindenkire vonatkoznak. Valójában azonban titokban a vállalat felépített egy rendszert, amely egyes felhasználókkal kivételez. Eredetileg a híres felhasználók profijának ellenőrzésére tervezték, ma viszont már több millió VIP-felhasználót kezel, akik felülemelkednek a normál elbíráláson és gyakorlatilag bármit megtehetnek a felületen. Ezzel sokan vissza is élnek és zaklató, vagy erőszakra uszító posztokat tesznek közzé, amelyeknek szankciókat kellene maga után vonnia a Facebooknál – ha hétköznapi felhasználók lennének. A Facebook állítása szerint a programot érintő kritikák helyesek, bár jó célokat akart szolgálni eredetileg és már dolgoznak rajta."
https://www.portfolio.hu/uzlet/20210919/ot-dolog-ami-bizonyitja-hogy-a-facebook-a-vilag-egyik-leggonoszabb-cege-501212#
"Úgy fussatok..."
"Egy 2800 évvel ezelőtti, Bibliából ismert földrengés nyomaira bukkantak Jeruzsálemben
A Jeruzsálemben folyó ásatásokon a 2800 évvel ezelőtti, Bibliából ismert földrengés nyomaira bukkantak a régészek – írta meg a Jerusalem Post.
A múltban más helyeken már több helyen is találtak bizonyítékokat a 2800 évvel ezelőtt, Uzziás júdai király idejében történt földrengésre, de Jeruzsálemben eddig nem találtak erre utaló tárgyi emlékeket a régészek.
Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) kutatói bejelentették, hogy a mai óváros falainak közelében, attól délre, Dávid városában, Jeruzsálemben is előkerültek az évszázadokig ható emlékezet alapján igen súlyos földrengés nyomai.
Korábbi ásatásokon Hacorban és Tel es-Szafiban, az egykori Gát helyén már előbukkantak a földrengés nyomai, de most Jeruzsálemben, Dávid városának néhány épületében is törött cserépedényeket és a pusztulás más jeleit találták a tudományos kormeghatározás szerint egy olyan korban, amiben nem törtek hódítók a városra, és nem történt semmiféle erőszakos történelmi esemény sem.
„Amikor feltártuk a szerkezetet, és benne egy i. e. 8. századi rétegben a pusztulást, akkor nagyon meglepődtünk, mert tudjuk, hogy Jeruzsálem folyamatosan fennállt egészen a kb. 200 évvel később bekövetkezett babiloni pusztításig” – mondta a lapnak az ásatásokat vezető két régész, Joe Uziel és Ortal Chalaf."

The excavation area in the City of David.
(photo credit: ORTAL CHALAF COURTESY OF THE ISRAEL ANTIQUITIES AUTHORITY)
Mi lesz a Földdel?
"Gyengülnek a Föld „életjelei”, tudósok ezrei azonnali beavatkozást sürgetnek
A kutatók szerint a globális klímavészhelyzet már nem fenyeget, hanem itt van: a tikkasztó hőhullámok, az áradások, ciklonok és tűzvészek mind ennek a jelenségére a számlájára írhatók.
A Föld „életjeleinek” gyengülésére figyelmeztet szerdán a BioScience című szaklapban megjelent cikkben a világ több mint 10 ezer vezető kutatója.
A tudósok két évvel ezelőtt szólították fel a világ kormányait, hogy nyilvánítsák ki, globális klímavészhelyzet alakult ki. Ma már azonban úgy látják, hogy a világ országainak vezetői kudarcot vallottak abban, hogy a probléma okával, a bolygó kizsákmányolásával foglalkozzanak. Kiemelik, hogy példa nélküli módon megemelkedett a klímaváltozáshoz köthető katasztrófák száma, kezdve a tikkasztó hőhullámoktól, az áradásokon és ciklonokon át a tűzvészekig.
A Föld életjeleinek tekintett 31 mutatóból 18 rekordszinten áll. Ezek között szerepel az üvegházhatású gázok kibocsátása, a gleccserek vastagsága és az erdőirtás is. Rámutatnak, hogy bár a koronavírus-járvány miatt az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkent, de a szén-dioxid és a metán szintje 2021-re rekordot döntött. A 15 évvel ezelőtti szinthez képest 31 százalékkal gyorsult a gleccserek olvadása, és 2020-ban rekordmértékben csökkent a brazíliai őserdők mérete, ami miatt az ottani esőerdő a szén-dioxid megkötése helyett nettó széndioxid-kibocsátó lett."
https://academic.oup.com/bioscience/advance-article/doi/10.1093/biosci/biab079/6325731?login=true
https://hvg.hu/tudomany/20210728_fold_eletjelek_klimavaltozas
3 679 730 fő a beoltottak száma Magyarországon
"Folyamatosan zajlik az oltás, a beoltottak száma 3 679 730 fő, közülük 1 711 723 fő már a második oltását is megkapta - közölte a kormány a hivatalos tájékoztató oldalán.
A magyar lakosság 37%-a már megkapta az oltást, szemben az uniós 21%-os átlaggal. A REGISZTRÁLTAK SZÁMA MEGHALADTA A 4,5 MILLIÓT, ÉS 73%-UK MÁR MEGKAPTA AZ OLTÁST. Azok a regisztráltak, akiknek még nincs időpontja oltásra, már interneten is foglalhatnak a kórházi oltópontokra. Újabb Szputnyik- és Pfizer-szállítmány érkezett, és AstraZeneca-vakcina is várható."
Mostantól már minden még nem beoltott és érvényes regisztrációval rendelkező tud interneten időpontot foglalni az oltására."
https://www.origo.hu/itthon/20210427-3-679-730-fo-a-beoltottak-szama-magyarorszagon.html
A Magyar Orvosi Kamara elnökségének közleménye a súlyosbodó járványhelyzet teendőiről
"A COVID-19 betegség minden eddiginél erősebben támad. A baj nagy, és ha nem vigyázunk, még nagyobb lesz.
A népességarányos halálozási mutatókban napok óta elsők vagyunk a világon, a kórházi osztályok túlnyomó része már COVID-osztály, az intenzív osztályok sokszoros terhelés alatt vannak, a műtők leálltak, az ott lévő lélegeztetőgépeken is már COVID-betegek küzdenek az életükért. A vezényelhető egészségügyi dolgozók elfogytak, a kórházak önkénteseket keresnek a kórházi munka segítésére.
A járvány legyőzése, az ország kinyitása, a negyedik hullám megelőzése az oltási program gyors, eredményes végrehajtásán múlik. Ebben kifejezetten jól állunk, de az, hogy most, a harmadik hullám csúcsán hányan kerülnek kórházba, hány honfitársunkat veszítjük el, az a korlátozó intézkedéseken és a lakosság önfegyelmén, szabálykövetésén múlik. Ezért egyszerre kell erőltetett menetben folytatni az oltási programot és erősíteni a személyes védekezést, távolságtartást, kapcsolat-minimalizálást.
A helyzet rendkívül súlyos, ezért a Magyar Orvosi Kamara elnöksége mindenkitől azt kéri, hogy csak rendkívül indokolt esetben mozduljon ki otthonról.
Kérjük a lakosságot, hogy
- tervezzék meg a bevásárlást, lehetőség szerint hetente maximum 1 alkalommal menjenek boltba,
- közeledik a tavasz, az egyedül végzett kerti munka veszélytelen, de ne a barkácsáruház legyen az új pláza, ahol közösségi életünket éljük,
- aki teheti, mellőzze a tömegközlekedési eszközöket,
- ne látogassuk szeretteinket, ne találkozzunk barátainkkal, jelenleg ezzel vigyázunk a legjobban rájuk,
- ne menjenek hétvégén a közkedvelt parkokba, tavakhoz, kirándulóhelyekre,
- kerüljenek minden halasztható utazást, belföldön is,
- idén maradjon el a húsvéti rokonlátogatás, locsolkodás, hogy jövőre is meglocsolhassuk szeretteinket.
A találkozások csökkentése, a távolságtartás, a helyes maszkviselés és a kézmosás most emberéletek számában mérhető személyes felelősség.
Tudjuk, hogy mindez sok lemondással jár, mindenki vágyik a szabadabb, korlátozás nélküli életre, de idő előtti lazítással ne tegyük eredménytelenné az eddigi korlátozásokat. Ma Önökön múlik, hogy az intenzív osztályokra olyan terhelés hárul-e a közeljövőben, ami már korlátozza az ellátás biztonságát.
Kérjük a döntéshozókat, hogy
- azonnal korlátozzák az üzletekben egyidejűleg tartózkodó vásárlók számát,
- tiltsák meg közterületen 3 főnél nagyobb beszélgető csoportok kialakulását, ez alól kivételt csak az egy háztartásban élők jelenthessenek,
- rendeljék el a plázák, bevásárlóközpontok bezárását, azokban kizárólag az élelmiszerbolt és gyógyszertár tarthasson nyitva, és a közösségi tereket kizárólag a boltok megközelítésére lehessen használni."
A Magyar Orvosi Kamara elnöksége
https://mok.hu/hirek/mokhirek/a-magyar-orvosi-kamara-elnoksegenek-kozlemenye-a-sulyosbodo-jarvanyhelyzet-teendoirol
Ritka ősi tekercset találtak az izraeli borzalom barlangjában
A bibliai tekercs töredékeit és más ereklyéket találtak abban, amelyet a tisztviselők "történelmi felfedezésnek" neveznek Izrael sivatagi barlangjaiban.
A pergamen tucatjai görögül íródtak, csak Isten neve jelent meg héberül. A tekercs vélhetően zsidó lázadóké volt, akik a 2. században a római uralom elleni sikertelen lázadás után a hegyek felé menekültek. Egy olyan művelet során találtak rá, amely megakadályozta a barlangok kifosztását.
Ez az első ilyen jellegű lelet az 1960-as évek eleje óta, amikor hasonló töredékeket és mintegy 40 csontvázat fedeztek fel a Horror Barlangja néven elhíresült helyen.
Az újonnan talált maradványok Zakariás és Nahum könyveiből származó verseket tartalmazzák, amelyek a tizenkét kisebb próféta könyve néven ismert írások részét képezik.

A szavakat görögül írták, Isten nevét héberül.
https://www.bbc.com/news/world-middle-east-56405090
2021március 8. Nemzetközi Nőnap alkalmából

Covid: Ezrek vettek részt az ortodox rabbi izraeli temetésén
Kommentár nélkül: 2021.01.31. Jeruzsálem

(Fotó: MENAHEM KAHANA/AFP)

https://www.bbc.com/news/world-middle-east-55879745
Hányszor hazudott Donald Trump? Jól tette?
Legalább 9000 alkalommal hazudott az USA elnöke, állítja Daniel Dale a CNN szerint.

"...The lying sometimes continued until I had gone to sleep. Every time I felt like I had caught up, Trump would lie about something new -- while still keeping many of the old lies in regular rotation. When I started tweeting fact checks of Trump's rally claims moments after he made them, admirers viewed this as a kind of magic trick. In truth, it was pretty easy. The President kept saying the same false stuff over and over.
It was, in sum, a lot. In September 2020, I had to abandon my effort to produce a comprehensive count of the false claims: Trump was doing so much lying during the campaign that I physically could not keep up. By then, I'd tallied about 9,000 false claims since September 2016."
Veszélyben a kiskorú gyerekek?
"A Covid okozta korlátozások és bezárások nemcsak a felnőttek, de a legfiatalabb gyerekek szokásait is megváltoztatta. Egy friss felmérés szerint az 1-3 osztályos gyerekek 50 százaléka gyakrabban használja az internetet, mint a Covid járvány előtt. Az elmúlt hónapok rámutattak a gyerekek online biztonságának és az elektronikus eszközök megfelelő használatának kihívásaira: a kiberfenyegetésekkel járó kockázatokat a szülők akár 80 százaléka is felismeri, mégis kevesen, csupán 40 százalékuk lép fel gyerekeik védelme érdekében.
A Sophos kiberbiztonsági cég felmérése alapján a gyerekek többsége (65%) egyedül, szülői felügyelet nélkül használja az internetet, csupán 35 százalék mellett ül felnőtt. 39% saját géppel rendelkezik, 58% a szülőjét, 3% valaki másét (testvér, barát) veszi igénybe. A felmérés egyik legérdekesebb, még ha nem is meglepő eredménye az, hogy a gyerekek alig 6% -a használja az internetet ritkábban, mint a világjárvány előtt, és 44% -a olyan gyakran, mint korábban. A fele gyakrabban van online a Covid alatt. Ez a mutató alacsonyabb, mint szomszédjainknál: Lengyelországban 67%, Csehországban 52% ül többet gép előtt a járvány óta.
Míg az elektronikus média rendkívüli lehetőségeket kínál az emberi fejlődés számára, kockázatokkal is jár. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Társaság jelezte, hogy az 5-9 éves gyermekek képernyő-időnek (összesen: TV, számítógép, konzol, telefon) való kitettségének legfeljebb napi 1-2 óra értékes tartalomnak kell lennie, a kognitív képességekhez igazítva. A pszichológusok és az oktatók egyetértenek ezekkel az irányelvekkel. A médiával való korlátlan és ellenőrizetlen érintkezés hatásainak vizsgálata számos kedvezőtlen következményt mutat a fejlődésre, például alvászavarok, figyelemzavar, hiperaktivitás, viselkedési rendellenességek - jelzi Dr. Iwona Sikorska a Jagelló Egyetem Alkalmazott Pszichológiai Intézetétől."
A-Híd Zrt. - Megújulhat a Lánchíd
"Budapest, 2021. január 18. – Eredményesen lezárult a Lánchíd felújítására vonatkozó közbeszerzési eljárás, az A-Híd Zrt. újíthatja fel nettó 18,8 milliárd forintért Magyarország egyik legfontosabb kulturális örökségét és szimbólumát. A Fővárosi Önkormányzat a kormányzati megszorító intézkedések ellenére is előteremtette az eljárás eredményessé nyilvánításához szükséges további bruttó 3,5 milliárd forintot, így már csak a Magyar Kormány által ígért, de mind a mai napig meg nem kötött támogatási szerződés hiányzik, amely lehetővé tenné a felújítás megkezdését.
A két végleges ajánlatot benyújtó szereplő, az A-Híd Zrt. és a Strabag Általános Építő Kft. minden szükséges igazolást beadott, így ajánlataik érvényessé nyilvánítását, a szerződés teljesítésére való alkalmasságuk megállapítását, valamint az A-Híd Zrt. nyertessé nyilvánítását javasolta a Bíráló Bizottság, amely javaslatot a BKK Igazgatósága a mai ülésén elfogadott. A döntést lehetővé tette, hogy a Fővárosi Közgyűlés mai ülésén módosította a híd felújításáról szóló engedélyokiratot, illetve a főváros és a BKK között fennálló Megvalósítási Megállapodást, ez utóbbi döntésével biztosítva a még hiányzó fedezetet. A híd felújítása bruttó 26,75 milliárd forintból valósulhat meg. A bruttó ár a nyertes nettó ajánlati ár mellett az ilyenkor kötelező 10 százalékos tartalékkeretet, a jogszabályok által előírt műszaki ellenőri, valamint egyéb költségeket (hatósági díjak, független labor, szakértői díjak) és az ÁFÁ-t is tartalmazza.
A Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa 2020. október 15-ei ülésén megerősítette, hogy támogatja a 6 Mrd Ft támogatási keretösszeg Széchenyi lánchídra való felhasználását, egyúttal felkérte a Kormányt azon intézkedések megtételére, amelyek biztosítják a fővárosi források felhasználását követő támogatás kifizetését a kivitelező vállalkozói szerződés utolsó szakaszának teljesítéséhez. A munkálatok elkezdése tehát a kormány tavaly februárban tett ígéretének betartásától függ, azonban a Fővárosi Önkormányzat elkötelezett a híd felújításában, ezért mai döntésével abban az esetben is biztosítja a felújításhoz szükséges teljes fedezetet, ha a támogatási szerződés aláírása elhúzódna.
A szerződéskötésre az eredményhirdetést követően – figyelembe véve a Kbt. moratóriumra vonatkozó előírásait is – legkorábban 2021. január végén kerülhet sor. Ennek megfelelően a munkaterület átadása, vagyis a felújítási munkálatok elkezdése 2021. február végén, míg a műszaki átadás-átvételi eljárás, a munkálatok befejezése 2023 őszére történhet meg. A felújítás során a híd 18 hónapig a forgalom elől teljesen elzárt munkaterület lesz, a nyertes ajánlattevő által elkészített és a mérnök részéről munkakezdés előtt jóváhagyott ütemterv alapján. A forgalomzárás részleteiről folyamatosan tájékoztatást adunk."
Budapesti Közlekedési Központ
https://bkk.hu/hirek/2021/01/lezarult-a-lancid-felujitasi-folyamatanak-ujabb-szakasza.6154/
Szuper traktor
A „Good Design” díj nemcsak a merőben új formákat és megjelenést méltatja, de figyelembe veszi a mögéje szánt műszaki innovációkat is, mint például a hibrid vagy elektromos meghajtásokat s nem utolsósorban a funkcionalitást. Hiába megragadó küllem, az nem mehet a minőségi munkavégzés rovására.
Díjátadás 70. alkalommal
A „Good Design” díjat 1950-ben alapították, három vezető amerikai formatervező, név szerint Eero Saarinen, Charles és Ray Eames, amelyet a Chicagói Athenaeum Építészeti és Formatervezési Múzeumnál terjesztettek elő. Ez a legrégebbi és a legszélesebb körben elismert díj ebben a kategóriában.
A 2020-as évben minden korábbit meghaladó mennyiségű, 900 pályamű érkezett a világ 48 országából és az ipar szinte minden területéről. Az elbírálások a járványhelyzet miatt szintén a világhálóra költöztek, online zajlottak a szavazások novemberben. Végül a Steyr koncepciója maradt az egyetlen a mezőgazdasági traktorok mezőnyében.
https://www.agroinform.hu/gepeszet/traktor-steyr-mezogazdasagi-gep-dij-47159-001?utm_source=hirlista&utm_medium=cpc&utm_campaign=HIRpromo&utm_content=47159
AJJAJ! NAGY A BAJ!



2020-2021

A névtelenek
Hegyi András írása
Vannak ilyenek? Vannak. Onnan tudom, hogy magam is az voltam mindig, és vagyok ma is, de ma már minden skrupulózus nélkül. A bibliai történetekben Ábrahámtól Mózesen, Illésen az apostolokon át sok példaképet néven nevez az Írás, többnyire a velük kapcsolatos eseményekkel együtt. Mózes ott volt népe tengelyében, de a szabadítás nem csak róla szólt, hanem Izráel egész népéről. Pál apostol azt írja, hogy az Egyiptomból való kivonulás után mindnyájan ittak a lelki kősziklából, aki a Krisztus volt (1Kor 10:1-12). Igaz, sokan lázadtak, de azért nem mindenki. Illés idejében is meghagyott Isten hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. Nehémiás idejében a bűnbánati istentiszteleten is ott volt az egész város. Az Úr Jézus is tanította az egész sokaságot, sőt ha kellett a betegeiket is meggyógyította (Mk 6:53-56). A tanítványok közül is többnek a nevén kívül egyebet se tudunk. De említésre kerül még százhúsz is, akik közül Mátyást apostollá választották Júdás helyett. Pál apostol megemlít több mint ötszázat, akikkel Jézus találkozott feltámadása után (1Kor 15:3-11). Pünkösdkor megtért háromezer lélek (Apcs 2:41), ezek közül egyetlen nevet se jegyeztek fel. Akkor nekik nem is volt nevük? Vagy csak mi nem ismerjük?
Mi általában Mózes, Illés meg Pál apostol szemszögéből szoktuk olvasni a bibliai történeteket, de nem mindenki Mózes, Illés meg Pál apostol. Ők mindenkinek példaképek, de nem mindenki példakép. Komikus is lenne, ha egy nem Mózes - Mózes akarna lenni. Vagy még inkább tragikus. De akkor mi van a névtelenekkel, a kisemberekkel? Hiszen mégiscsak ők vannak többen, és mintha a nagyokat is az ő érdekükben hívta volna el Isten.
Vegyünk egy példát: négyszázharminc évig volt Izráel Egyiptomban (2Móz 12:40-41). Ők Egyiptomban születtek, ahol háromszor arattak egy évben, és nekik még a kaszát se kell megfogniuk, mert juhpásztorok voltak. A juhpásztor heverészik a fa alatt, és megvédi a nyájat, ha kell. Aztán egyszerre megváltozott minden. Jött egy új fáraó, aki kemény munkára fogta őket, amihez nem voltak hozzászokva és hozzáedződve. Sarat kellett taposniuk és vályogot vetni, ráadásul egyre rosszabb körülmények között. Amikor szalmát se kaptak, ki tudja hova kellett elmenni érte? Mert ha nem teljesül a norma, csattant az ostor a hátukon. Még ha teljesítették is, akkor se dicséretet kaptak, hanem valami rossz szellemtől indítva a fáraó szerelmük gyümölcsétől, a fiaiktól is gyilkos módon szakította el őket.
Aztán jött Mózes az Isten embere az Isten ígéretével, de ettől csak rosszabbra fordult minden. Jött Mózes azzal az Isteni ígérettel, hogy készüljenek, mert a szolgaságnak hamar vége lesz. Legyünk őszinték, - a hithősöket kivéve, ha voltak egyáltalán ilynek – hitték is, meg nem is. Ha hitték volna, se sokra mentek volna vele. Hogy eddig mért nem oldódtak föl a népek között? Értik is, meg nem is. Hogy a pusztában megjelent az Isten? Mi változott ettől, akkor is, ha róluk van szó? Jó, hogy nem nekik kell a fáraó elé járulniuk, mert nem tudnák, hogy mit kell mondaniuk. Egyszer ugyan bejutottak, de csak siránkozni tudtak. Mi jó van abban, hogy Izráel ősatya utódjaként éppen ők az Isten népe? Mi hasznuk belőle?
Aztán elkezdődött mégiscsak valami. Ugyan nem értenek belőle szinte semmit. Körülöttük csapások, sötétség, vér, békák, szúnyogok, és láss csodát, ők egyszercsak kimaradtak belőle. Fogalmuk se volt, mi történik velük, meg a többiekkel? De ez már kicsit tetszhetett nekik. De mi lesz a vége? Még Mózes se tudta pontosan. Csak egyedül az Isten. Hinni kéne benne, de még Mózesnek se volt könnyű, nekik pedig végképp nem.
Aztán a végén mégis megtörténik a csoda: kikergetik őket Egyiptomból, sőt nem üres kézzel. Az egyiptomi rossz lelkiismeret jóvá akart tenni valamit. Eddig az egyiptomiak nézték, hogy mi van ezekkel a zsidókkal, hogy állandóan verik őket? Most meg a zsidók nézték, mi van ezekkel az egyiptomiakkal, leveri a termésüket a jégeső! Ami megmaradt, azt megeszi a szöcske. Eddig nem jégeső, még eső se igen volt, mert a Nílus táplálta Egyiptomot. Aztán végén amikor mindenki gyászolt, még a fáraó is, kikergették őket. Valamit jóvá kellett tenni, hát vigyék azokat a kincseket, amikkel úgyse tudnak kezdeni semmit. (Majd jó lesz egy borjút önteni belőle.) Mentek, de egyszercsak előttük a tenger. A fáraó meggondolta magát, nem először. Csakhogy neki fegyverei voltak. Nekik pedig csak az Istenük. Aztán mégis megnyílt a tenger. Mehettek száraz lábbal, és hol az ellenség? Van? Nincs! - Dehogy nincs, ott bent van a tenger mélyén! Ők pedig szabadok. Előttük az élet. Nem kell többé sarat taposni. Gyerekeiket nem bánthatja senki. Meg őket se, mert nappal fölöttük a felhő, éjjel meg a tűzláng!
Aztán megjelent Isten a Sinai hegyen. Most mi lesz? Hol van most Mózes? Kérdezik újra és újra. Ki ez a Mózes egyáltalán? És ki az atyák Istene? Zengett, villámlott a hegy, rettegtek is meg kíváncsiak is lettek. Ilyet még sose láttak. Fölszaladtak volna, hogy (megfogdossák az Istent), - ami aztán később állandó kísértésük lett. De nem tehették, mert lenyilazták volna őket. Meg nem is tudtak, mert földbe gyökerezett a lábuk, és csak bámultak. Félig értették az egészet, vagy addig se. Mi az a szövetség? És mire mennek vele? És ki az a Jahwe Isten? Mit akar velük tulajdonképpen? Mért éppen velük, és mért nem másokkal? Mi következik majd ebből nekik? Még nem tudták, hogy a megkötött szövetség örökre érvényben marad.
Aztán mentek, mentek napról-napra a pusztában. Sütött a Nap rájuk, éjszakára meg hideget lehelt a Hold. Éheztek, de mannát ettek. Szomjasak voltak, de a sziklából is víz fakadt. Csak amikor már a gyerekek félig holtan lógtak az anyák karján, az öregek majd összeestek. Mert csak menni és menni kellett! Ez lenne az a nagy szabadulás? Egy falat hús sincs, a puszta terméketlen. Igaz, a hajnali harmattal megjön a betevő minden nap. Ruhájuk sem kopott. És nem lehetett őket bántani, mert az Úr szárnya felettük lebegett (5Móz 32:1-12). Lassan eligazodtak a törzsek, és ékes rendben vonultak (4Móz 1:43-2:44). Mert Jahwe terelgette őket.
Aztán Mózes időnként eltűnt a táborból. Még negyven napra is. Nem három, hanem negyven napra. És ő egy kicsit többet tudott, mint más. Amiért persze szidni lehetett, és ha végképp minden összezavarodott számítani is rá. Most mit csináljanak? Aranyborjút. Ha már szabadok és tényleg azt csinálhatnak, amit akarnak. De nem! Mert Istenük elkezdi tanítani őket: törvénnyel, Mózes szájával, ítéletes és kegyelmes tettekkel, harcokkal és győzelmekkel, bukásokkal és talpra állásokkal. Majd mindig panaszkodtak, kígyók marták őket, de a rézkígyóra föltekinthettek, és meggyógyultak. Később majd sokan így tekintenek föl a Názáreti Jézus keresztjére (Jn 3:14).
Lassan, lassan sokmindent megértnek abból, hogy mit jelent Isten népének lenni. És az Isten mindig türelmes és irgalmas volt hozzájuk. Ha végképp elromlott volna minden, történt velük valami váratlan, valami rendkívüli, de mindig a javukra. A végén megtanultak imádkozni és énekelni. Zsoltárok születtek az ajkukon. Hajlékot készítettek Felségesnek (2Móz 25.-31. fejezetei). Tanulgatták megkülönböztetni a jót a rossztól (5Móz 30:15). Később úgy emlékeztek az egészre, mint a mátkaságuk első szeretetére (Jer 2:2). Nem egy nap alatt születik a szent. A szent nép se. Isten tudja ezt, és nem csupán türelmes, hanem bölcs és irgalmas is.
Nem érezzük mi kései utódok, hogy sűrítve ugyan, de benne van Izráel népének hosszú és az egyháznak kétezer éves története? Ha jól megy: gyűlik a tekintély, a pompa meg az arany. Ha rosszul: akkor pedig böjtölünk, imádkozunk. És mégiscsak minden ezekért a kisemberekért történik. Igaz, nem a fejünk fölött, hanem velünk, sőt bennünk. A csodák, a próbák, a panasz, és az új meg újabb szabadítások. Minden érettünk. Mindent számunkra készít az Isten. Nem kérdez, hanem teszi a dolgát. Megérteni pedig mindig csak utólag tudjuk. A „Ne lopj!”, a „Ne paráználkodj!”, meg hogy ne legyen más istened, mert Jahwe Isten egyedül is elég. Sőt egyedül csak Ő (62. Zsoltár)! Mindig neki van igaza. Élim pálmái alatt kicsit megpihenhetünk, de aztán föl kellett állni, és továbbmenni, mert nem ott van a Kánaán. Pedig itt források is vannak, pihenhetünk gondtalanul, mert hullik a manna.
Ne mondjuk, hogy ez a régi történet csak Ószövetség, - mert nem az, hanem örök Ige. Csak legfeljebb mi nem értjük. Ne mondjuk azt se, hogy Krisztusban az Ószövetség megdőlt, mert Ő nem így tudta. Gondoljunk csak mi keresztények a Római meg a többi Újszövetségi levére (Rm 9.-11.f., 1Pét 1:3-12). Semmivel nem vagyunk különbek. De semmivel sem kisebb Isten gondviselése felénk. Mi se tudunk semmit az előttünk lévő bejárandó útról. Igaz, Jézus nekünk azt mondta, hogy Ő az út. De Ő az igazságot is hozzátette, amit mi többnyire jobban tudunk. Meg hát az életet nem egyszerűen élni, hanem élvezni is akarjuk. Eközben körülöttünk Bábelt építenek. Miközben mi se nagyon tudjuk, hogy mit hoz a holnap?
Aztán ha hívők is vagyunk, az Isten népe, mégis olykor egymással is hajba kapunk. Vagyont gyűjtünk, mert csak az növeli a biztonságérzetünket. Ha hisznek nekünk, ez növeli a tekintélyünket, de egyből el is bízzuk magunkat. Aztán ha baj van, megtérünk, imádkozunk, hirtelen keresni kezdjük az Istent. Mert ilyenkor félünk. Annyit féltem életemben, hogy számát se tudom. Pedig mennyit prédikáltam a bátorságról! Igaz, Isten áldásának számát se tudom. A szabályhoz, a rendhez az Igéhez igazodni is csak pofonok árán tanultam meg úgy ahogy. Isten rendjét, a törvényt tanítottam, a pofonokat meg elhallgattam.
Hát ilynek vagyunk mi, a többség, a névtelenek, a kisemberek: értetlenek, éretlenek, vagy legalábbis későn érők. Makacsok, engesztelhetetlenek, megyünk a magunk feje után. Ha megpihenünk, egyből irigykedni kezdünk egymásra is, sőt a nem isten-népre is. És mindig majdnem mindent elrontunk. Nagynak képzeljük magunkat mi kicsik is. Elfelejtjük, hogy az Úr Jézus azt mondta, hogy ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett az Atyának, hogy nektek adja az országot (Lk 12:32). Nyájnak meg egyáltalán nem szeretünk lenni. Egyéniségek vagyunk! Ha Isten közbe nem lépne, meg nem ítélne, meg nem rostálna, minden reményünk elveszhetne.
Ő azonban bajlódik velünk. És ez a legérthetetlenebb, - egyáltalán miért? Ennyi ostobaság, kudarc, visszaélés után mi rég felhagytunk volna vele. A törvényből lelketlen paragrafust, vagy csűrés csavarást csináltunk. Ahelyett, hogy élnénk szerinte. Ha kegyelmes hozzánk az Isten, ebből meg azonnal tant csinálunk. Azt mondjuk, hogy a törvényt úgyse tartotta meg senki, az evangélium meg így is, úgy is a miénk. Néha felsejlik, hogy nem érdemeljük meg azt, hogy mégis mehetünk tovább. Méghozzá az Isten pásztorbotja alatt. Születnek tisztán látó égő szívű pásztorok, nemes lelkű ifjak, tapasztalt öregek, áldozatkész gazdagok és szegények.
Máskor nem nagyok akarunk kicsik lenni. Olyan nagyok akarunk lenni, mint az aki följebb akarta emelni a trónját a Mindenhatóénál is hiába volt ő a kérubok között, ez sem volt neki elég (És 14:11-15). Mi legtöbben különös isteni felhatalmazás nélküliek vagyunk, akikért mégis síkra száll az Isten. Csak a pásztorbotot nem adja akárkinek, hanem csak akinek Ő akarja (Jn 21:15-19). Nem lehet mindenki Mózes vagy Pál apostol. De nekik sincs küldetésük, ha nincs az Istennek népe.
Mi azt szoktuk mondani a hatalommal rendelkezőkre, tehetséggel megáldottakra, az eredményeket felmutatókra, hogy „neves emberek”. De hát ezek között volt Hitler meg Sztálin is. Igaz másért és máshogyan, de Kodály meg Bartók is. Akkor pedig milyenek a „nem nevesek”? Se túl magasak, se túl alacsonyak. Se túl érdekesek, se túl érdektelenek. Se túl tehetségesek, se túl tehetségtelenek. Se túl okosak, se túl buták. Se túl színesek, se túl szürkék. Se túl gazdagok, se túl szegények. Szóval olyanok, akikből tizenkettő egy tucat. Semmi különlegessel nem rendelkezek.
Senkit se érdekel, hogy mi van velük? Nem elég az nekünk, hogy csak egyedül az Istent!? Istent, mindnyájunk Atyját. Mert Ő a „nagyokat” is a kicsik érdekében hívta el. Mózest, hogy kihozza népét Egyiptomból, és végigvezesse a pusztán. Ahol lázadtak is, hálát is adtak. Panaszkodtak is, meg ámultak is, amikor megjelent Isten dicsősége. És Jézust, a Pásztort is, aki életét adta a juhokért. Mindegyikünkért. A legkisebbekért is, a névtelenekért is.
Sokan szenvednek ettől a névtelenségtől. Pedig nem kellene. Mi vagyunk többen. A tálentumokat is így osztogatta Isten, erőnk szerint. A számadás is így következik majd. Senkinek nem kell számot adni arról, amit nem kapott. Se tehetségről, se elvégzett munkáról. Nagy lelki békességgel jár, ha ezt tudjuk és elfogadjuk. Nem összeszorított fogakkal, hanem hálával. Nem aggódunk olyanért, amiért nem kell. Vagy legalábbis nem nekünk kell. Nem tekintgetünk ravaszul mások pozíciójára, hogy az minket illetne. Elfogadjuk a magunkét. Tudjuk azt, hogy az is csak addig a miénk, míg át nem adjuk a következő nemzedéknek.
Mennyire más a Mindenható Isten értékelése, akinek a kezében van a kicsiknek és nagyoknak sorsa egyaránt. Amikor Jézus Pétert megbízta, ebben nem Péterről volt szó, hanem az Ő juhairól (Jn 21:15-19). Az apostolok leveleikben a szentek közösségének nevezik a gyülekezetek egyszerű tagjait. A mennyei Jeruzsálemben ott látjuk a megváltottak hatalmas seregét minden törzsből, ágazatból és nyelvből: dicsérik a Bárányt (Jel 5:11). Hiszen már a világ teremtése előtt elhatározta Isten, hogy fiaivá fogadja őket (Ef 1:4-14). A Krisztus megbecsüli őket. Utánuk megy, ha eltévednek. Amikor Jézus feltámadt a halálból nem mondott Péternek semmi olyat, hogy ő apostolfejedelem, vagy csupán eztán is tanítvány, hanem csak ennyit: legeltesd az én juhaimat! Ne feledjük tehát, hogy a kicsik is, a névtelenek is olyanok, akikért Ő feláldozta magát. Bűnbocsánatot szerzett nekik, és őrizni kell őket. A végén kiderül, hogy nem is névtelenek. Isten azonban ezt mindvégig tudta. A nevük fel van írva az élet könyvében a mennyben (Jel 20:11-15).
Az örömről
Hegyi András írása
Mit várhatunk mi magamfajta öregemberek az élettől? Miben találjuk meg örömünket? Leginkább abban, hogy egész szívünkkel szeressük a csendes, békességes időket. Imádkozzunk azokért, akik még az életük delén járva feladataiktól befogottak, mint hajdan mi voltunk. Azokért is, akiknek az érdekében Isten ezeket a békességes időket fölhasználhatja arra, hogy megmentse őket üdvösségükre (1Tim 2:1-4). Mi meg fogadjuk el az Úr Jézus örökségeként a tőle származó imádságos, csendes, alázatos, szelíd nyugalmat minden egyes nap (Jn 14.27). Akik fölkeresnek, azoknak ennél fontosabbat nem adhatunk. Szeressünk mindenkit, főleg a hozzánk közelállókat, a családunk tagjait, a gyülekezetünket, sőt Magyar hazánkat is. Imádkozzunk minden emberért. Ha kell, tanuljunk még mindig, akár a kicsinyeinktől is, akiknek a lelkéről még nem fújta le a hamvasságot az élet sokféle vihara (Mt 18:1-5).
Hol van azonban ebben a mai sokféle lehetőséggel, változatos színekkel hívogató, olykor túl bonyolult világban az a szent egyszerűség, ami a régi hívőket olyan vonzóvá tette? Ők még tudták, hogy a Názáreti Jézus Krisztusnak a Golgotán kifolyt véréért a mennyi Atya megbocsátja a bűneinket. Életünk és sorsunk, még a halálunk is, és nem csak a magunké, hanem a szeretteinké is benne van az Ő szent kezében. Mindentudó jóakarata bölcsebb, irgalmassága megbízhatóbb, mint amit mi elgondolhatnánk. Ezért bízunk benne mindig, minden körülmények között. Végezzük napi munkánkat még meglévő erőnkhöz képest, ahogy Ő ezt elvárja még tőlünk. Lehetőleg ne legyünk senki terhére, viszont készüljünk az örökkévaló hazába. A többit meg bízzuk rá.
Ne gondolja azonban se idős se fiatal, hogy olyan napokban, amikor látszólag nem történik semmi: nem fúj a szél, az árvizek nem szaggatják a fák gyökereit, akkor nem is történik semmi lényeges. Ez mostani, koronavírusos időkre is érvényes. Isten gondviselése mitsem változott. Ilyenkor a fák gyökerei a mélyből csendesen küldözgetik fölfelé az életnedveket a koronába. Aztán a napfény simogatja a rügyeket. Jön a tavasz, kibomlanak a virágok, és előbb-utóbb gyümölcs is beérik. Kertünk zöldségei nem nőnek gyorsabban, ha fölfelé húzzuk őket, mert ettől csak kiszakad a gyökerük. Velünk emberekkel is valahogy így mennek a dolgaink. Minél több a megértett igazság, az életté vált Ige, a szelíd bölcsesség, a belőle következő lelki erő, a jó szó, annál tisztább a szívünk. Minél több hit születik és növekszik bennünk, annál több lesz körülöttünk is. Aztán ha mégis szelesebb idő jönne, az erős gyökereink majd megtartanak.
Milyen bölcs az Isten abban is, ahogyan elrendezte az emberek életét születéstől a halálig. Mindenki tapasztalta, hogy a kisgyermekek mohó érdeklődéssel figyelik a számukra kitárulkozó világot. Hatalmas munkát végeznek például az agyukkal, amikor megtanulják az anyanyelvüket. Szájukat igazgatják, hangokat próbálgatnak, kezük, lábuk állandóan dolgozik, izmaik erősödnek, miközben kitapogatják a gondolkodás mesterségét. Szeretnek figyelni. Eközben pedig mennyi öröm, jókedv, találékonyság jellemzi őket! Minden porcikájuk feszül, amikor meg akarnak ragadni valamit. Az élet annyi szép alkalmat kínál nekik erre. Nem állják az unalmat, az egyhangúságot. Ha nincs körülöttük senki, olykor csak maguknak gagyarásznak.
A gyerek aztán - ha hagyják, - fára mászik, sárban tapicskol, kisházat épít a szobában, szétszedi és megpróbálja megérteni a játékait. Gyökössy Endre írja valahol, hogy kisgyerekkorában a vidéki rokonoknál mindössze egy hét alatt mennyi élményben volt része. Legurult a szénakazalról, beleesett egy nagy pocsolyába, az udvaron futkározó csikó meg felrúgta. Mégis úgy emlékezett rá később, mint a legboldogabb napokra. Az örömnek bármely életkorban erkölcsjavító hatása van. A jókedvű ember szívében ritkán vernek fészket a gonosz gondolatok és indulatok. Az öröm bőkezűvé teszi az embert. Örömünkben meg akarjuk osztani azt, amink van. Az öröm megnyit előttünk egy olyan világot, amelyben otthon érezzük magunkat.
De van-e ma olyan, akinek a lelkében ott él ez a hitből, szeretetből, bizalomból fakadó csendes derűs békesség? Legalábbis bennünk, öregekben? A mennyei világ állandóságának és szépségének stabilitása. Az örök haza szép bizonyossága. Ezért aztán a bajokban is megőrizzük tisztánlátásunkat, a kísértések idején is a józanságunkat, Isten kegyelme által a lelki egyensúlyunkat. Ismerjük a bűnbánat szomorúságát és a bűnbocsánat örömét. Mások sikere láttán irigység nélkül tudunk velük örülni. Mások baján önzetlenül segítünk amennyi telik tőlünk. Mások gyászában csendes együttérzéssel osztozunk. Nem akarunk folyton a középpontban lenni, mert tudjuk, hogy az a Megváltó helye. Őrá nézünk, és ezért öntudatlanul is őrá mutatunk. Tele van a szívünk hálával azért a sok meg nem érdemelt jóért, amit hosszú életünkön át tőle kaptunk.
Nem akarunk mindig valami mást, valami újdonságot, valamit, ami eddig még nem volt. Reménységgel várjuk azt, amit Isten megígért, mert ez az örök haza már némi közelségből vár. Szeretjük a mi Urunkat, és meg akarunk maradni a közelében szívünk utolsó dobbanásáig. Ahogy a mi Megváltó Urunk gyöngéd szavával mondta: ne nyugtalankodjunk, hanem higgyünk benne, és aki őt elküldte a mennyei Atyában, mert örök hajlékot készített nekünk ott ahol Ő van (Jn 14:1-3). De Ő azt is megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig (Mt 28:20). Ennél tisztább és nemesebb öröm nem kell, de nem is létezik. Óvjuk és vigyázzunk rá!
Csak mi öregek (vagy akár fiatalok) ne szűkítsük le azt, hogy kinek mi jelent örömöt az életben. Egy matek példa megoldása lehet nagy öröme egy diáknak. A szülőnek meg az, hogy lám milyen ügyes a gyerekük. Az öregeknek egy fájdalommentes nap is az. Bárkinek a friss levegő. Ha megjön a jó idő egy kellemes nap. Ha összejön a család egy önfeledt beszélgetés vagy játék. Egyeseknek a rejtvényfejtés vagy a zenehallgatás pihentető. De egy jóízű ebéd, egy jó könyv, vagy egy jóízű tréfa is az. Az is, ha a hó végéig éppen kijövünk a kiszámolt pénzből. Sőt olyan prózai esemény is, ha elmúlik a fejfájásunk.
Annyiszor kerülhetünk szorongató vagy ellenkezőleg: felszabadult helyzetbe. A boldogságot nem lehet dekára mérni, vagy percekre. Mert a boldog ember általában nem is méricskél, csak egyszerűen boldog. Harkányban a jó melegvízben órák hosszat üldögéltünk a Párommal, és fogtuk egymás kezét. Boldogok voltunk, pedig ezt nem is mondtuk. Csak ne szűküljünk be, és ne akarjunk állandóan felfűtött kegyes üzemmódban élni. És főleg ne erőltessünk semmit. Még az örömöt se. Egymást se minősítsük azzal, hogy kinek mi okoz kellemes perceket, vagy mitől fáj a feje. Pedig a hit alapján az örömöt utóbb már úgyszolván elő is írták.
Nem mindig veszélytelen egy új kegyességi irány
Még az örömre serkentő se. Mert mért van ma ez az állandó nyughatatlanság még bennünk hívőkben is? Nem a levegőbe beszélek. Az egyik gyülekezetben éveken át csendes békességben éltek. Kevesen voltak, de voltak, akik a „béke szigetének” nevezték ezt a kis hívő közösséget. Aztán jöttek olyanok, akik elkezdték sürgetni: meg kellene már végre szervezni a dolgokat, mert attól minden „rendbe jönne”, és mi meg örülhetnének neki. Hisz látni kell, hogy ma mindenki így csinálja. Eddig ugyanis csak az Ige szeretetéért gyűltek össze. Aztán nekiláttak, és bizonyos ideig tartó szervezkedés után ki megsértődött, ki nem szerette az állandó feszültséget és elmaradt. Végül nem maradt senki.
A másik gyülekezetbe érkezett egy atyafi Amerikából. Semmivel nem volt megelégedve. Az éppen aktuális igehirdetőt kihívta prédikációja után az udvarra, és az kérdezte tőle: hol volt a „lélek” a beszédéből? Hisz sem tűz nem volt benne, sem öröm, és semmilyen lelki ajándékra nem buzdított. Akit feddett, a Vezérfonal szerint a soron következő textust magyarázta. A gyerekkora óta derék hívő ember, már a nagyapja is az volt. Házassága kifogástalan, gyerekeit istenfélelemben neveli, jó bizonysággal vannak róla szomszédjai, munkatársai. De ez a hazatelepült magyar szerint mind semmi. „Hol vannak az erők”? Aztán némi erőlködés és huzavona után szétszakadt ez a gyülekezet is. Az öröm vitáiba belekeseredtek. Amerikai „gyülekezetépítők” tanították nekem, hogy ha változást akarsz, kelts elégedetlenséget a gyülekezetedben. Ezzel szemben az igazság az, hogy nagyon is meg kell becsülnünk minden békességes családi vagy gyülekezeti közösséget.
Máshol a szó prózai értelmében is derekasan dolgozott az egyik gyülekezeti tag - hiszen épült az imaházuk. Aztán beteg lett. Agydaganatot állapítottak meg nála. Mindenki buzgón imádkozott érte. Egyesek a gyógyulás „biztos tudatában” Isten dicséretére is buzdítottak, hiszen a hitből fakadó ima biztosan meghallgatásra talál. Aztán sok szenvedés után az Úr mégiscsak hazavitte. Ő megpihenhetett, de akik szerint a betegnek meg kellett volna gyógyulnia, keresni kezdték azt a „hitetlent”, aki miatt imáik nem találtak meghallgatásra.
Egy „lelkes” teológust egyik kisvárosba küldték húsvéti legációs szolgálatra. Nagy meggyőződéssel hirdette, hogy Krisztus a halálával „levette rólunk az átkot”. Ezért minden betegségből meggyógyul az, aki hisz. Aki pedig nem, az „bűnben van”. Nem sokkal korábban halt meg egy fiatalasszony, aki tevékeny, tiszta szívű hívő volt. A gyülekezet még mindig gyászolta. Nem olyannak ismerték, - ahogy az ifjú szavai szerint - halála a nem rendezett bűnei miatt következett be. Nem is okoskodtak effélén, csak gyászolták. A gyülekezet egészséges lelkületű volt, nem dőlt be ennek az új tanításnak. A gyászuk mellé azonban jött még egy szomorúság: ha ilyenek lesznek a jövőben a baptista prédikátorok, azok hogyan fogják megérteni a nehézségekkel küszködőket? Amikor szóba került ez a végülis botrányba torkolló eset, a Teológia akkori igazgatója elmondta, hogy ő nevelte ezt a fiút. Nem tudja, hogy mikor és hogyan került a „magasztalában rejlő erők” hatása alá. Aztán nem sok idő múlva ennek a fiatalembernek a felesége gyereket szült, és a szüléskor lebénult. Hogy mi lett velük, nem tudom.
Meghalt az, akit én haláláig szerettem, és halálomig szeretni fogok. Isten társul adta nekem. Negyvenöt éve ismertem, negyvenhárom évet éltünk egymást megbecsülő házasságban. Aztán meglátogatott valaki, aki „vigasztalni” jött. Friss sebemet azzal akarta „gyógyítani”, hogy mint lelkipásztor és példakép, legyek „örvendező az Úrban”, most is. Megkönnyebbültem mikor elment.
Forgácsolódunk
Mennyi kegyes tanítás! Mennyi kegyes vállalkozás! Mennyi új ötlet! Mennyi új tan! Mennyiféle evangéliumi irányzat! Alig ismeri ki magát az ember! Csupa jó szándék? Csapongó fantáziák szüleményei? Állhatatlanságunk jelei? Vagy valamiféle missziói útkeresés?
Megjelentek hazánkban is a rendszerváltozás előtt és főleg utána az evangéliumi kegyesség sokféle irányzatai. Késői esősök, új-metodisták, reform-adventisták, a Hőgyes Endre utcaiak, a nyelveken szólás különféle csoportjai, a hitgyógyítók, a golgotások, a második áldásosok, a torontói áldás szorgalmazói, a hitesek, a Frankisták, a Dunaföldváriak, a zsidózók, az új-baptisták, szuper evangéliumiak...! Alig lehet számba venni ezeket a már meglévő régebbi: baptista, adventista, pünkösdista úgynevezett ébredési mozgalmak mellett. Jó, ha valaki otthont talál magának bárhol, csak ne bántsák egymást. Ez persze nem csökkenti a tanítók felelősségét (Jak 3:1, 2Pét 2:1).
De mint amikor a rég bevált és megszokott kertet kezdik a régi gazdák új tanácsadói átrendezni, ez mindig azzal kezdődik, hogy jó sok benzinszag meg kerozin került a levegőbe, míg az új növény ideér. Ezt hamar elfújja a szél. De hát mindennek ára van. Aztán ki kell kapálni az őshonost, helyet kell csinálni annak az újnak, - amihez nem is értünk, és ami nem is ide való. De ha már a kíváncsiság felkeltette érdeklődésünket, a káposzta mehet, a karalábé mehet, és a kimondhatatlan nevű Dél-Amerikai vagy Óceániai jöhetett.
Az új kegyesség ugyanilyen módon hódított a maga újdonságával és mozgalmasságával, és mi „megújulásnak” hittük. Lejöttek az igehirdetők a szószékről, fogták a mikrofont és elkezdet föl-alá járkálni. Felálltak a hívek a padokból, megmozgatták tagjaikat, kezeiket föl is emelték az ég felé. A harmóniumok kikerültek a kistermekbe. Szelíd, simogató hangjukat felváltotta elektromos orgona szokatlan hangja. A fiataloknak tetszett, azonnal ki is próbálták a dobgépet. Az öregek a fejüket csóválták. A mély igazságokat tanító lelki énekeket felváltották a gyors és egyetlen felszólító mondatot ismételgetők. Egyesek ettől boldogok lettek, mások nem.
A gyülekezet tagjai közül sokan elkezdtek máshova járni. Amit ott tapasztaltak, szívesen kipróbálták volna odahaza is. Ha nem ment, elkezdték erőltetni. Sokan ellenálltak. Viták keletkeztek, eleinte csak odahaza a családokban, aztán az imaházban is. Eleinte csak a szeretet ment rá. Mivel az igazi szeretet nem hangos, ez fel se nagyon tűnt. Amikor feltűnt, már túl messzire kerültek egymástól. Már nem értették egymást, hanem csak idegesítették. Türelmetlenek lettek. Mindenki győzködte a maga igazát, és nem illő szavakat is használt az ellentáborra. A gyerekek, akik eddig elrajzolgattak az istentiszteletek idején, mert megszokták, hogy csendben kell maradniuk, - kezdtek nyűgösek lenni. Elvesztették a biztonságérzetüket. Kiszervezték őket egy másik terembe. Végül már kevesen érezték magukénak a maguk gyülekezetét. Ami eddig egész volt, az most széttört. Oda lett a bizalom. A fiatalok álltak föl először. Kerestek maguknak más gyülekezetet a szomszéd városban vagy a másik városrészben.
Mindenki örült, hogy elszakadhatott a „régiektől”, akik már régóta hitetlenek. Ők azonban „megtisztultak”. Minden új vezető diadalnak érezte a kiszakadás döntő lépését. Megtanult maga köré gyűjteni embereket. Megtanult csoportot szervezni, mozgósítani, programozni, tanítványozni, sőt fanatizálni. Pedig ezek a hívők csak befelé fordultak és önmagukat ünnepelték. A többieket meg „sajnálták”, vagyis lenézték. Haragudtak rájuk. A haragot persze nem merték haragnak, a pletykát pletykának a gyűlölködést gyűlölködésnek nevezni. Ha egy erős egyéniség kialakít egy sajátos viselkedési módot, olykor még a szóhasználatuk is hasonlóvá válik. Mindenkinek igazodnia kell. Ha belül a lelkében nem is volna képes rá, felveszi az álarcot, mert akkor békén hagyják. De ha beleigazodik, lekerül válláról saját döntéseinek a felelőssége. Átveszi a közösség. Legalábbis így hiszik, vagy többé nem törődik vele.
De senkinek nem jutott eszébe elolvasni a Bibliából a szakadásokról szóló történeti beszámolókat (2Sám 15., 1Kir 12.). És a szakadásokra vonatkozó intelmeket komolyan venni (Tit 3:8-11). Igazságtalan lennék, ha nem látnám, hogy közben mindenütt akadtak olyanok is, akik komolyan vették az Istent és az ő törvényét. Itt is, ott is. Őket pedig Isten is komolyan veszi mindig mindenhol. Aranyat ér ma egy józan, szeretetteljes hívő. Mi pedig idősebb hívők ne ingereljünk senkit hovatartozása miatt. Próbáljunk megértők lenni mindenki felé anélkül, hogy az Ige igazságaiból engednénk. Szeressük őket és próbáljunk híddá válni anélkül, hogy ezt erőltetnénk.
Azonban kellett valami új kegyességi arculat ami más, mint ami eddig volt. Ma már alig van olyan Bibliára hivatkozó kegyes ötlet, ami eddig még ne lett volna. Egyesek Amerikába mentek, meg Argentínába, hogy kapcsolatokat építsenek, támogatókat szerezzenek. Mások Magyarországra jöttek, és megjövendölték, hogy itt lesz Európa ébredési központja. Egy év alatt idehaza százezer, néhány év alatt meg Európában több millió új hívő. A fiatalokkal kézrátétellel áldatták meg egymást. Hatalmas volt a lelkesedés. Aztán valahogy elaludt az egész. Úgy ahogy hirtelen divatba jött, mára a feledékenység jótékony homálya borult rá. Alig emlegeti őket valaki. A történelem – úgy tűnik - nem vált az élet tanítómesterévé.
Akik persze Isten keresték, Istent találták meg ott is. De nem lehet mindenkit belegyömöszölni egy jó, vagy csak jónak tartott elképzelésbe. Hacsak nem úgy, hogy előbb levágják a szárnyait. Mármint mint egy Isten alkotta Istent kereső ember szárnyait. Mert mi-minden lehet az olyan ember lelke mélyén aki Istent keresi!? És milyen színes világ egy emberi lélek! Márpedig ha Isten megszólítja, ez a színes világ életre kel. Az Ő szemében minden ember más, és mind érték. A régi szentek is így tekintettek mindenkire. Szent Ferenc nem látta az erdőt a fáktól. Számára ugyanis egy ember mindig ember volt, aki az embertömegben nem tűnik el. Mindegyiküket külön nem csak szerette, hanem tisztelte is.
Ezek a szekta jellegű csoportok azonban mindig leegyszerűsítenek. „Ha ezt meg ezt teszitek, ez meg ez lesz az eredménye”. Gyorsak, és láthatólag eredményesek és leveszik az egyének felelősségét. Nem veszik figyelembe az emberi természet bonyolultságát és ellentmondásosságát. Hogy a hit mellett mindenkiben ott van a kétely is, amely sokszor nem egyéb, mint egyfajta kontroll, ami segít megőrizni a józanságot. Az önátadásra való készség mellett ott van a távolságtartás egészséges óvatossága is, hogy ne legyünk folyton rászedettek. Az elköteleződést megelőzi a tájékozódás és a mérlegelés. Ezek a mozgalmak úgy vannak kialakítva, hogy minderre nincs idő. Olyan valaki sincs, akivel bizalommal meg lehetne osztani a felmerülő kétségeket és kérdéseket. Lehetetlenné teszi a programok pörgése, a tömegnyomás személytelensége, a vezetők elérhetetlensége. Őket körülveszi egy misztikus homály, ami bizonyos védettséget jelent számukra. Mert hát vannak a „megajándékozottak”, és ebből logikailag következik, hogy vannak a meg nem ajándékozottak. Őket számon kérik, hogy mért nem megajándékozottak? Mintha ez az ő felelősségük volna, és nem az ajándékokat adó Istené. Úgy néznek rá, mint alacsonyabb rendűre: szégyellje magát. Eszükbe se jut az Úr Jézus szava a farizeusokról, akik különbnek tekintik magukat másoknál (Mt 23:1-7).
Mára sokminden megváltozott. Eltűnt a szégyen a világból. Divat lett a dicsekvés, nincs felső határa. Aki bizonyságot tesz, csupa jó dolgot mond el arról, hogy mit tett vele Isten. De furcsa mód ennek az ellenkezője is divat. Nem szégyen, a meztelenség kint a világban, nemcsak a szó naturális értelmében, hanem valamiféle egészségtelen magamutogató kitárulkozással még az Isten házában is. Hát elhangzik sok csacska nem Isten házába való locsogás mindenféléről. Ma se rászedni, se csúsztatni, se ügyeskedni nem szégyen. Főleg, ha csupán módszernek tekintik és eredményes. Okos pszichológusok meggyőztek, hogy a szégyen blokkol, minden félelem rossz, mert árt az egészségnek. Eltűnt tehát az istenfélelem is. A szomorúság nem Istentől való, - mondták, - ennek pedig a bűnbánat látta kárát. Meg persze a szabadulás öröme is.
Pedig a Bibliában azok az emberek, akiket példaként állít elénk az Írás, a legnagyobb mélységtől a legnagyobb magasságig járták végig lelkük érzelmi skáláját. A Szentírás a Názáreti Jézuson kívül egyetlen bűntelen emberről se tud. De akiket Ő követésre méltónak ítél, azok Istent szeretők, igazságra törekvők, bűngyűlölők voltak. A bűnt önmagukban is gyűlölték. Ezért szomorodtak meg, ha ráébredtek, hogy ők is bűnösök. Nem mentegetőztek, hanem vállalták. De bánkódva is odamentek az egyetlen helyre, - a kegyelem királyi székéhez, - ahol meg lehet tisztulni (És 1:18, 1Jn 1:9). Ugyanaz az Isteni kegyelem tisztította meg valamennyit évszázadokon át. Ilyen értelemben igaz az apostoli hitvallásban a „szentek egysége”. Ez az egység nem fejeződött be a bibliai korban, hanem érvényes marad az idők végéig. A mennyben pedig nem lesznek frakciók és kegyességi irányzatok.
Mára azonban elaprózódtak a „szentek gyülekezetei”. Elsősorban az úgynevezett evangéliumi gyülekezetek. Nőtt közöttük a feszültség. Kopott az újdonság varázsa. Sokan csalódtak. Sokan kiégtek, elfordultak a hittől is. Pedig ma mindenki bátorít, szervez, programoz, tanítványoz, megújul vagy megvall. Vagyis sikeres, gyógyul, fejlődik, bizonyságot tesz, reprezentál, megosztja látását másokkal, facebookot készít... Végül azonban már azt se tudjuk, hogy kicsoda az az Isten, akiben állítólag hiszünk! Ő mit vár tőlünk emberektől? Szerinte hogyan kell a mindennapokban hívőként élni? Megbocsátani például az ellenünk vétőknek. Adni mindenkinek mindenféle számítás nélkül. Elhordozni a magunk és mások terheit, sőt bűneit is. Azt azonban mindenki tudja, hogy ők vonzóbbak a kívülvalók számára, mint bárki más.
Akkor még nem is vettük számba a jehovistákat, országszerte szaporodnak a királyság-termek. Meg a krisnásokat, a Somogyvámosi után több stupa is épült. Sőt utóbb még az is kiderült, hogy az iszlám is jelen van hazánkban. Még szerencse, hogy pillanatnyilag nem a legradikálisabb ága. Újabban meg már „szuper evangéliumi” gyülekezetről hallok, akik nem tartanak semmilyen bűnt bűnnek. Örülni kell, mert végülis mindenki üdvözül.
Az 1945-ös baptista Áhítatos könyvben olvasom a száz esztendőt megért, akkor még Munkácson élő Stumpf Jenő bácsi És 8:11-18-hoz írt magyarázatát. Sokan elidegenedtek – írja - még Júdában is Dávid házától, és az ellenséggel rokonszenveztek. Megvetették Siloah lassan folyó vizét, és idegen népek idegen szokásainak gyorsan beszerezhető dicsségére áhítoztak. Melyik oldalra álljon az Isten embere? Sokak számára az evangélium vize túl lassú. Többre becsülik a világias örömöket és a hangzatos eszmék hömpölygő áradatát. Erich Fromm szerint az örömszerzésnek egyre mohóbb és egyre reménytelenebbnek tűnő hajszolása oda vezetett, hogy a notorikusan boldogtalan emberek társadalmává váltunk. Az élvezeti cikkek piaca mellett az ideológiák, valláspótlékok egymáson túllicitálva kínálják portékájukat. Ebben a zsibvásárban lehetetlen eligazodni. Nehéz ide beilleszteni az evangéliumot.
Mintha a szakadásokat okozók - amikor olvassák a Bibliában az ide vonatkozó intelmeket (Tit 3:8-11), - továbblapoznának. Akkor is, amikor szeretetlen ítélkezésről olvasnak (Mt 7:1-5). Mintha farizeusok kizárólag mások lehetnének, sőt ők az ilyesmi ellen be lennének oltva (Mt 23.). Mintha az önvizsgálat a saját szándékokkal való szembenézés alól ők felmentést kaptak volna (Ef 5:1-14). A múltkoriban a Tv-ben láttam egyik valamikori fiatalok közt népszerű baptista hitújítót. Hajdan sok gyülekezet ifjúságát vitte magával nem sokat törődve a szüleik bánatával. Most megtörten vallott, saját gyerekei se értik. Kár volt egész életében mindig harcolni valakik ellen.
Pedig tapasztalatból tudom, hogy esténként vagy legalább esetenként jó megállni a csendes kamrában Isten színe előtt. Végiggondolni a napot: mit tettem jól, mit rosszul, mit mulasztottam? Ha igazat mondtam is, jóságból fakadt-e a szavam? Aztán a kegyelem által kisimulva térni nyugovóra. Ha Isten olyan szűkmarkú lenne a kegyelemmel, mint mi, már rég beszüntethette volna az evangélium hirdetését akár hatalmi szóval, vagy akár csak a körülmények alakításával.
A különféle kegyes új szokásokból csak egyikre akarok visszatérni: a tanítványozásra. Bevallom, hogy nem értek hozzá. Illetve a nyolcvanas évek második felében egy Bill Wagner nevű amerikai a Teológiánkon tanította néhányunknak ezt a módszert. Nagyszerű hosszú tanítványozási anyagot kaptunk tőle ajándékba.
Dombóváron nekiálltunk, hisz ott működött már egy fiatal házasok bibliaórája. A