A BESZÉD

Davos 2026: Special address by Mark Carney, Prime Minister of Canada

 

This transcript was produced using AI and subsequently edited for style and clarity. The edits do not alter the substance of the speaker’s remarks.

Thank you very much, Larry. I'm going to start in French, and then I'll switch back to English.

[The following is translated from French]

Thank you, Larry. It is both a pleasure, and a duty, to be with you tonight in this pivotal moment that Canada and the world going through.

Today I will talk about a rupture in the world order, the end of a pleasant fiction and the beginning of a harsh reality, where geopolitics, where the large, main power, geopolitics, is submitted to no limits, no constraints.

On the other hand, I would like to tell you that the other countries, especially intermediate powers like Canada, are not powerless. They have the capacity to build a new order that encompasses our values, such as respect for human rights, sustainable development, solidarity, sovereignty and territorial integrity of the various states.

The power of the less power starts with honesty.

[Carney returns to speaking in English]

It seems that every day we're reminded that we live in an era of great power rivalry, that the rules based order is fading, that the strong can do what they can, and the weak must suffer what they must.

And this aphorism of Thucydides is presented as inevitable, as the natural logic of international relations reasserting itself.

And faced with this logic, there is a strong tendency for countries to go along to get along, to accommodate, to avoid trouble, to hope that compliance will buy safety.

Well, it won't.

So, what are our options?

In 1978, the Czech dissident Václav Havel, later president, wrote an essay called The Power of the Powerless, and in it, he asked a simple question: how did the communist system sustain itself?

And his answer began with a greengrocer.

Every morning, this shopkeeper places a sign in his window: ‘Workers of the world unite’. He doesn't believe it, no-one does, but he places a sign anyway to avoid trouble, to signal compliance, to get along. And because every shopkeeper on every street does the same, the system persist – not through violence alone, but through the participation of ordinary people in rituals they privately know to be false.

Havel called this “living within a lie”.

The system's power comes not from its truth, but from everyone's willingness to perform as if it were true, and its fragility comes from the same source. When even one person stops performing, when the greengrocer removes his sign, the illusion begins to crack. Friends, it is time for companies and countries to take their signs down.

 

For decades, countries like Canada prospered under what we called the rules-based international order. We joined its institutions, we praised its principles, we benefited from its predictability. And because of that, we could pursue values-based foreign policies under its protection.

We knew the story of the international rules-based order was partially false that the strongest would exempt themselves when convenient, that trade rules were enforced asymmetrically. And we knew that international law applied with varying rigour depending on the identity of the accused or the victim.

This fiction was useful, and American hegemony, in particular, helped provide public goods, open sea lanes, a stable financial system, collective security and support for frameworks for resolving disputes.

So, we placed the sign in the window. We participated in the rituals, and we largely avoided calling out the gaps between rhetoric and reality.

This bargain no longer works. Let me be direct. We are in the midst of a rupture, not a transition.

Over the past two decades, a series of crises in finance, health, energy and geopolitics have laid bare the risks of extreme global integration. But more recently, great powers have begun using economic integration as weapons, tariffs as leverage, financial infrastructure as coercion, supply chains as vulnerabilities to be exploited.

You cannot live within the lie of mutual benefit through integration, when integration becomes the source of your subordination.

The multilateral institutions on which the middle powers have relied – the WTO, the UN, the COP – the architecture, the very architecture of collective problem solving are under threat. And as a result, many countries are drawing the same conclusions that they must develop greater strategic autonomy, in energy, food, critical minerals, in finance and supply chains.

And this impulse is understandable. A country that can't feed itself, fuel itself or defend itself, has few options. When the rules no longer protect you, you must protect yourself.

But let's be clear eyed about where this leads.

A world of fortresses will be poorer, more fragile and less sustainable. And there is another truth. If great powers abandon even the pretense of rules and values for the unhindered pursuit of their power and interests, the gains from transactionalism will become harder to replicate.

Hegemons cannot continually monetize their relationships.

Allies will diversify to hedge against uncertainty.

They'll buy insurance, increase options in order to rebuild sovereignty – sovereignty that was once grounded in rules, but will increasingly be anchored in the ability to withstand pressure.

This room knows this is classic risk management. Risk management comes at a price, but that cost of strategic autonomy, of sovereignty can also be shared.

Collective investments in resilience are cheaper than everyone building their own fortresses. Shared standards reduce fragmentations. Complementarities are positive sum. And the question for middle powers like Canada is not whether to adapt to the new reality – we must. The question is whether we adapt by simply building higher walls, or whether we can do something more ambitious.

Now Canada was amongst the first to hear the wake-up call, leading us to fundamentally shift our strategic posture.

Canadians know that our old comfortable assumptions that our geography and alliance memberships automatically conferred prosperity and security – that assumption is no longer valid. And our new approach rests on what Alexander Stubb, the President of Finland, has termed “value-based realism”.

Or, to put another way, we aim to be both principled and pragmatic – principled in our commitment to fundamental values, sovereignty, territorial integrity, the prohibition of the use of force, except when consistent with the UN Charter, and respect for human rights, and pragmatic and recognizing that progress is often incremental, that interests diverge, that not every partner will share all of our values.

So, we're engaging broadly, strategically with open eyes. We actively take on the world as it is, not wait around for a world we wish to be.

We are calibrating our relationships, so their depth reflects our values, and we're prioritizing broad engagement to maximize our influence, given and given the fluidity of the world at the moment, the risks that this poses and the stakes for what comes next.

And we are no longer just relying on the strength of our values, but also the value of our strength.

We are building that strength at home.

Since my government took office, we have cut taxes on incomes, on capital gains and business investment. We have removed all federal barriers to interprovincial trade. We are fast tracking a trillion dollars of investments in energy, AI, critical minerals, new trade corridors and beyond. We're doubling our defence spending by the end of this decade, and we're doing so in ways that build our domestic industries.

And we are rapidly diversifying abroad. We have agreed a comprehensive strategic partnership with the EU, including joining SAFE, the European defence procurement arrangements. We have signed 12 other trade and security deals on four continents in six months. The past few days, we've concluded new strategic partnerships with China and Qatar. We're negotiating free trade pacts with India, ASEAN, Thailand, Philippines and Mercosur.

We're doing something else. To help solve global problems, we're pursuing variable geometry, in other words, different coalitions for different issues based on common values and interests. So, on Ukraine, we're a core member of the Coalition of the Willing and one of the largest per capita contributors to its defence and security.

On Arctic sovereignty, we stand firmly with Greenland and Denmark, and fully support their unique right to determine Greenland's future.

Our commitment to NATO's Article 5 is unwavering, so we're working with our NATO allies, including the Nordic Baltic Gate, to further secure the alliance's northern and western flanks, including through Canada's unprecedented investments in over-the-horizon radar, in submarines, in aircraft and boots on the ground, boots on the ice.

Canada strongly opposes tariffs over Greenland and calls for focused talks to achieve our shared objectives of security and prosperity in the Arctic.

On plurilateral trade, we're championing efforts to build a bridge between the Trans Pacific Partnership and the European Union, which would create a new trading bloc of 1.5 billion people. On critical minerals, we're forming buyers’ clubs anchored in the G7 so the world can diversify away from concentrated supply. And on AI, we're cooperating with like-minded democracies to ensure that we won't ultimately be forced to choose between hegemons and hyper-scalers.

This is not naive multilateralism, nor is it relying on their institutions. It's building coalitions that work – issues by issue, with partners who share enough common ground to act together.

In some cases, this will be the vast majority of nations.

What it's doing is creating a dense web of connections across trade, investment, culture, on which we can draw for future challenges and opportunities.

Argue, the middle powers must act together, because if we're not at the table, we're on the menu.

But I'd also say that great powers, great powers can afford for now to go it alone. They have the market size, the military capacity and the leverage to dictate terms. Middle powers do not.

But when we only negotiate bilaterally with a hegemon, we negotiate from weakness. We accept what's offered. We compete with each other to be the most accommodating.

This is not sovereignty. It's the performance of sovereignty while accepting subordination. In a world of great power rivalry, the countries in between have a choice – compete with each other for favour, or to combine to create a third path with impact.

We shouldn't allow the rise of hard power to blind us to the fact that the power of legitimacy, integrity and rules will remain strong, if we choose to wield them together – which brings me back to Havel.

What does it mean for middle powers to live the truth?

First, it means naming reality. Stop invoking rules-based international order as though it still functions as advertised. Call it what it is – a system of intensifying great power rivalry, where the most powerful pursue their interests, using economic integration as coercion.

It means acting consistently, applying the same standards to allies and rivals. When middle powers criticize economic intimidation from one direction, but stay silent when it comes from another, we are keeping the sign in the window.

It means building what we claim to believe in, rather than waiting for the old order to be restored. It means creating institutions and agreements that function as described. And it means reducing the leverage that enables coercion – that's building a strong domestic economy. It should be every government's immediate priority.

And diversification internationally is not just economic prudence, it's a material foundation for honest foreign policy, because countries earn the right to principled stands by reducing their vulnerability to retaliation.

So Canada. Canada has what the world wants. We are an energy superpower. We hold vast reserves of critical minerals. We have the most educated population in the world. Our pension funds are amongst the world's largest and most sophisticated investors. In other words, we have capital, talent… we also have a government with immense fiscal capacity to act decisively. And we have the values to which many others aspire.

Canada is a pluralistic society that works. Our public square is loud, diverse and free. Canadians remain committed to sustainability. We are a stable and reliable partner in a world that is anything but.. A partner that builds and values relationships for the long term.

And we have something else. We have a recognition of what's happening and a determination to act accordingly. We understand that this rupture calls for more than adaptation. It calls for honesty about the world as it is.

We are taking the sign out of the window. We know the old order is not coming back. We shouldn't mourn it. Nostalgia is not a strategy, but we believe that from the fracture, we can build something bigger, better, stronger, more just. This is the task of the middle powers, the countries that have the most to lose from a world of fortresses and most to gain from genuine cooperation.

The powerful have their power.

But we have something too – the capacity to stop pretending, to name reality, to build our strength at home and to act together.

That is Canada's path. We choose it openly and confidently, and it is a path wide open to any country willing to take it with us. Thank you very much.

forrás: Davos 2026: Special address by Mark Carney, PM of Canada | World Economic Forum

EURÓPAI KARÁCSONYI GUSZTUS

 "Közel három hétig tartó online gúnyolódás után a Rottenburg–Stuttgart egyházmegye elismerte, hogy a karácsonyi miséjükkel kapcsolatban nem minden alakult a tervek szerint.

  Talán túl nagyot álmodott egy kreatív csapat a németországi egyházmegyénél, amikor a betlehemi jelenetet egy szalmában mocorgó, váladékkal bevont, meztelen felnőttre redukálták. A jelenetet leadta a német közszolgálati ARD, a szalmakazalra fektetett Nyálkakrisztust egy percig folyamatosan lehetett csodálni.

A misét a Szent Mária-templomból élő adásban celebráló Thomas Steiger atya az első reakcióban még azt mondta, hogy az előadás az emberi kiszolgáltatottságot és nyomorúságot hivatott bemutatni, ezt testesíti meg a magzatmázas, felnőtt méretű Jézus. A szent gyermeket ebben a feldolgozásban egy női performanszművész alakította, akinek magzatpózban kellett látványosan lélegeznie több réteg ragacsos rizspapír alatt."

forrás:Bocsánatot kért a stuttgarti egyházmegye a megosztó karácsonyi miséért, amiben Jézust egy nyálkával vastagon beterített, csupasz lényként jelenítették meg

ÉV VÉGI JÓKÍVÁNSÁG

REMÉNYDÍJ - GRATULÁLUNK!

2025.12.10.

A svéd király nyújtotta át az elismerést, miután hosszas méltatás és ismertetés után a kitüntetést.
December 10-én, azaz szerda 16 órakor tartották Stockholmban a Nobel-díjak átadóünnepségét, ahol idén magyar díjazottat is ünnepeltek: Krasznahorkai László is átvette XVI. Károly Gusztáv svéd királytól az irodalmi Nobel-díjat.
 
GRATULÁLUNK!
 
 
 
Részlet "Az ellenállás melankóliája" című írásból:
 
…akkor már mindegy volt, hogy jobbra-e vagy balra, hisz elözönlöttünk minden utcát és teret, s egyetlen irányt érzékeltünk csupán, azt, ami újra és újra elénk került, az üres félelmet és a szánalmat remélő megadást, s nem volt vezényszó, és nem volt mérlegelés, nem volt kockázat, és nem volt veszély, mert nem volt már mit elveszíteni többé, mert kibírhatatlanná és elviselhetetlenné, mert tűrhetetlenné vált minden; tűrhetetlenné a házak, a kerítések, a hirdetőoszlopok, a villanypóznák, az üzletek, a posta vagy egy kenyérgyár idecsapódó langyos illata, elviselhetetlenné lett minden rendszer és szabályosság, a gorombán kicsinyes kényszer, a folytonos, reménytelen erőfeszítés, mely célszerűséggel próbál követelően ellene fordulni egy hajlíthatatlan, közömbös, egyetemes megközelíthetetlenségnek, és kibírhatatlanná az a magyarázat nélküli támaszték, ami fönntartja, mégis, az emberi dolgokat a földön. Semmiféle üvöltéssel nem vághattunk volna rést ebbe a lassan ránk boruló, irdatlan némaságba, így hát egyetlen szó nélkül a metsző fagy csillámló ciripelése fölött romboló vonulásunk súrló zajában haladtunk, föltartóztathatatlanul és pattanásig megfeszülve, a fullasztó, sötét utcákon, és nem láttuk a másikat, és nem néztünk egymásra, vagy ha mégis, hát akkor úgy, ahogy az ember a kezére vagy a lábára néz, mert egyetlen test s egyetlen tekintet voltunk már, egyetlen pusztításra éhes, kérlelhetetlen, halálos indulat. És nem volt, mi ellenálljon: a súlyos tégladarabok akadálytalanul úsztak a levegőben, s zúzták széjjel a kirakatok és a vakon hunyorgó családi házak ablakainak mocskos üvegét, a kóbor macskák, akárha éles reflektorfény vakított volna a szemükben, béna izmokkal tűrték, hogy megfojtsuk őket, amiként a törékeny, alvó facsemeték is engedelmesen fordultak ki a megrepedt talajból. De a becsapottság, a szorongás, a siralmas megvilágosodás öntudatlan dühében semmi nem volt elég, s mert hiába kerestük, eliszonyodásunk és kétségbeesésünk valódi tárgyát nem találtuk, egyre féktelenebb haraggal rontottunk neki mindennek, ami az utunkba került: feltörtük a boltokat, ami mozdítható volt, azt kihajítottuk és széttapostuk az aszfalton, ami pedig nem, azt redőnydarabokkal és vasrudakkal vertük szét; aztán a hajszárítók, szappanok, kenyerek, kabátok, gyógycipők, konzervek, könyvek, bőröndök és gyerekjátékok felismerhetetlenné zúzott romjain átgázolva felfordítottuk az úttestek szélén veszteglő autókat, letéptük a siralmas cégéreket, elfoglaltuk és szétromboltuk aa telefonközpontot, mert égett benn a villany, s csak akkor indultunk tovább a bejáratnál összetorlódott tömeggel, amikor az ájulásig meghágott két postáskisasszony már elveszítette az eszméletét, s mint két elhasznált rongy, élettelenül, ölbe szorított kézzel, görnyedten lecsúszott a véres asztalról a széttépett telefonzsinórok s a feldöntött kapcsolószekrények zűrzavarától már áttekinthetetlen helyiségben. Láttuk, hogy semmi nem lehetetlen többé, meggyőződtünk róla, hogy minden hétköznapi tapasztalat hiábavaló, megértettük, hogy nem múlik rajtunk semmi, mert villanásnyi préda vagyunk csupán egy telhetetlen tágasságban, és ugyanúgy nincsen mód e villanásból fölmérni ezt az emésztő nagyságot, amiként a puszta sebesség sem tud a sodródó porszemről, minthogy iram és tárgy nem érzékeli egymást. "
 
 

 

IFJÚSÁGVÉDELEM

"A világ országai közül elsőként Ausztráliában lépett hatályba a 16 év alattiakra vonatkozó tilalom a közösségi média használatában.

Saját szavai szerint ezzel "a normális gyermekkort" is vissza akarja adni nekik, hogy ne "a képernyőt pörgessék folyamatosan".

A szabályozás által érintett korosztályba tartozók a jövőben nem rendelkezhetnek saját fiókkal a nagy közösségi médiaplatformokon. Ez egyebek között az Instagramot, a Tiktokot, a Snapchatet, a Facebookot és a Youtube-ot érinti. Az egyes médiacégeknek egy év állt rendelkezésükre az életkor-ellenőrzés bevezetésére. Szabálysértés esetén súlyos pénzbírságok szabhatók majd ki.

 

Kivételt képeznek az üzenetküldő szolgáltatások, mint például a Whatsapp, az elektronikus levelezés, az online játékok és a különböző oktatási szolgáltatások."

forrás: Kész, vége: betiltották a közösségi média használatát ebben az országban - Portfolio.hu


 

HAMIS KRISZTUS?

"Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek!"         

Máté evangéliuma 24:24-25

 

 "Egy új alkalmazáshullám próbál kialakítani egy segélyvonalat a mennybe azoknak a felhasználóknak, akik vallási hitük megerősítésére vágynak.

A Text With Jesus alkalmazás mesterséges intelligenciát és chatbotokat használ, hogy spirituális útmutatást nyújtson azoknak a felhasználóknak, akik egy magasabb hatalommal szeretnének kapcsolatot teremteni.

A Text with Jesus része annak a növekvő trendnek, amelyet az Axios "digitális ébredésnek" nevez, és jó társaságban áll olyan alkalmazásokkal, mint az bible.ai, valamint az asztali opciókkal, mint az EpiscoBot.

Az okostelefon-alkalmazások kétségtelenül kényelmes módot kínálnak a felhasználóknak a hitük mélyítésére, de néhány kritikus aggodalmát fejezte ki a vallás és az MI összefonódása miatt.

A tendencia akkor következik be, amikor az amerikaiak közel 30%-a azt jelzi, hogy nincs vallási hovatartozása – állítja a Pew Research Center. Idén korábban a LifeWay Christian Resources korábbi elnöke, Thom S. Rainer is azt mondta a Baptist Couriernek, hogy 2025-ben 15 000 templom bezárhat."

forrás:People Are Using AI to Talk to Jesus. Why It's Controversial

https://www.today.com/news/religious-chatbot-apps-rcna243671


 

VALÓSÁG TÉR, IDŐ ÉS ANYAG NÉLKÜL?

"Megfejtették, hogy mi volt az ősrobbanás előtt?

   Az emberiséget foglalkoztató legnagyobb kérdések között előkelő helyet foglal el két téma: hogyan keletkezett a világegyetem, és mi is a tudat? Míg ezeknek a témaköröknek a boncolgatása gyakran inkább a filozófiai és vallás hatáskörébe esik, a tudomány is próbál válaszokat találni, arról például, hogy hogyan alakult ki az ősrobbanás során az univerzum, egészen részletes teóriák állnak rendelkezésre, és a tudat kvantummechanikai magyarázatával is régóta foglalkoznak a kutatók, de természetesen sok még a megoldatlan rejtély és megfejtetlen titok a kérdésekkel kapcsolatban.

Egy norvég származású, Svédországban dolgozó fizikus, Maria Strømme most új elmélettel állt elő a tudat magyarázatáról, ami egyúttal segít megválaszolni azt is, hogy mi is történt - pontosabban mi is létezett - az ősrobbanás előtt, mindezt kvantummechanikai jelenségek felhasználásával. Az Uppsala Egyetem professzora főként nanotechnológiával foglalkozik, a tanulmányban azonban egy holisztikusabb megközelítést alkalmazott, és a kvantumfizikát a nem-duális filozófiai irányzattal hozta össze, hogy megmagyarázza a “valóság valódi természetét”. A filozófia beemelése miatt a tanulmány következtetései erősen korrelálnak a vallások által felvázolt forgatókönyvekkel a világ működéséről, de Strømme szerint a vizsgálatok során az Einstein, Schrödinger, Heisenberg és Planck, valamint sok más tudós által kitaposott úton haladt tovább...

...A tudatosság kvantumfizikai magyarázata, vagy legalábbis a kvantumfizikai és matematikai jelenségekkel való kombinálása szokatlan eredményekre vezet, de a professzor elképzelése alapján egyúttal magyarázatot ad arra, hogy mi történt az ősrobbanás előtti univerzumban: eszerint

“ebben az állapotban a valóság időtlen és megkülönböztethetetlen potenciálként létezett, tér, idő és anyag nélkül[...] Ez a valóság minden lehetséges konfigurációjának szuperpozíciója, amely a tiszta potenciál állapotában létezik.”

forrás: Megfejtették, hogy mi volt az ősrobbanás előtt? - Raketa.hu


 

VÍZHIÁNY PERZSIÁBAN

"Klímaválság vagy Isten figyelmeztetése? Az irániak kétségbeesetten keresik a válaszokat, miközben a víz kiszárad.

 

Alacsony vízszintet mutató gát  Víz, és annak hiánya Irán nemzeti megszállottságává vált. Teherán északi részén a mecsetekben az imámok esőért imádkoztak, miközben a meteorológusok visszaszámolják az órákat, amíg az előrejelzések szerint megszakad az idő, és végre esik az eső az égből.

Az "esőt termelő felhők" előrejelzései címlaphírek. Több mint 50 nap telt el az iráni esős évszak kezdete óta, és több mint 20 tartományban még nem volt csökkenés. A tározókapacitásuk 5%-ánál kisebb gátak száma nyolcról 32-re nőtt, és a válság a központi síkságokról az egész országra kiterjedt.

 

Vasárnap a helyi esőzésekről szóló jelentések ellenére a hatóságok megpróbálták saját kezükbe venni a dolgokat, és felhővetési műveleteket indítottak, hogy megpróbálják kiváltani a csapadékot. A felhővetés magában foglalja az ezüst-jodid és a só permetezését a repülőgépek felhőibe, hogy esőt váltsanak ki..."

...Ahelyett, hogy a klímaválságot hibáztatnák, egyes körökben arra irányult, hogy ez a katasztrófába vezető zuhanás vajon Isten elutasító üzenete-e. A "nyílt kicsapongás az utcánkon" és az aszály közötti összefüggést Mohsen Araki ajatollah, a Szakértői Testület konzervatív tagja vonja fel.

Javadi Amoli nagyajatollah figyelmeztetett: "Néha kulturális problémák, társadalmi hiányosságok és bűn elveszik az irgalom talaját."

Néhány képviselő az iráni kormányt is hibáztatja az aszályért, amiért nem hajtotta végre a parlament által elfogadott szigorú hidzsáb törvényeket. Az elnök, Masoud Pezeshkian támogatói válaszul azt kérdezték: miért olyan zöld Európa, ahol a nők szabadon kitárhatják a hajukat a szélnek? Az egyik cím így szólt: "Miért van több eső az ateista országokban?...

...A vízadagolás már most is zajlik Teheránban, egy több mint 14 millió lakosú városban, mivel a víznyomás éjfél után korlátozott. Ardakani azonban ragaszkodik hozzá, hogy nem fog lezárásokhoz folyamodni.

Pezeshkian, aki szokása riasztó igazságokat közvetíteni iráni honfitársainak, világszerte került a címlapokra, amikor figyelmeztette, hogy a válság annyira súlyos, hogy december közepéig szükség lehet a főváros evakuálására és a lakók délre költöztetésére – olyan megjegyzéseket, amelyeket a kormány más részein elutasítottak, mivel n

De javaslatát nem utasítják el teljesen abszurtációnak. Dariush Mokhtari, a vízgazdálkodás vezető akadémikus ezen a héten elismerte, hogy előfordulhat, hogy Teherán leginkább a gátvíztől függő részeit evakuálni kell.

Mostafa Fadaei Fard, egy másik vízügyi tudós, így nyilatkozott: "Van-e olyan városi falu vagy tábor, amely ideiglenes vagy állandó lakhatást biztosítana több mint 15 millió ember számára Iránban? Ha december végéig nem esik eső az ország más városaira és falvaiba, akkor az egész országot evakuálni kellene?"

forrás: Climate crisis or a warning from God? Iranians desperate for answers as water dries up | Iran | The Guardian

 

A JÖVŐNÉP

"A legfiatalabb munkavállalók prioritásait, céljait vizsgálta az a munkaerőpiaci tanulmány, amit közel 2500 fő bevonásával készített a Quantum Digitális Diákszövetkezet, a SteiGen, a PwC és a Diverzum közösen. A kutatásban a Z generáció attitűdjeit más korcsoportokkal összehasonlítva vizsgálták.
 

A kutatás három fő tanulsága:  

  1. Folyamatos útkeresés: A Z-sek kevesebb, mint fele (49%) építené végig egyetlen cégnél a pályáját; a többség (51%) a többcéges tapasztalatot tartja gyorsabb fejlődési útnak. 
  2. Rugalmas, de biztonságos munkahelyek: A Z generáció 61%-a stabil, kiszámítható és a munka-magánélet egyensúlyát figyelembe vevő munkahelyet preferál, de nem hosszú távú elköteleződéssel. 
  3. Elismerés és tanulás: A Z generációt a látható elismerés és a gyors tanulás tartja mozgásban: 32% számára fontos, hogy „sokan tiszteljék és csodálják”, 58% „rendkívül fontosnak” tartja az új dolgok tanulását."

forrás: A Z generáció közel fele 3-4 évet maradna egy cégnél: inkább több helyen szereznének tapasztalatot - Portfolio.hu


 

ROBOT A HÁZBAN - avagy a segítőgép családtag

"A Figure robot gyártója az elkövetkező négy évben 100 ezer humanoidot tervez legyártani. A legújabb, fejlett képességű robotjukat már be is mutatták.

 A Figure AI amerikai robotikai cég ambiciózus vízióval állt elő a humanoidok gyártását illetően: első körben évi 12 ezer, majd egyre növekvő számú robotot terveznek elkészíteni, a következő négy évben összesen 100 ezer robot legyártását tűzték ki célul. A cég ezt a radikális mennyiséget egy újfajta gyártási megoldással igyekszik elérni, amely elmondásuk szerint gyorsan behozza az előzetes befektetéseket, és lehetővé teszi a robotok gyorsabb és olcsóbb létrehozását. A módszer lényege a BotQ létesítmény, amelyben a gépemberek készülnek, és ahol a régebben alkalmazott CNC technológia helyett immár öntőformákkal, olvasztott fémmel és más eszközökkel dolgoznak a robotok, amelyek az emberszerű robotokat alkotják meg - akárcsak egy autógyárban."

forrás: Hátborzongató, ahogy ez a robot az emberek otthonaiban “éli az életét” - Raketa.hu


 

MEGÁLL AZ ÉSZ...

“Néha meghalnak” - mondja a kutató az emberi agyakról, amelyeket számítógépekhez kötöttek.

   A Final Sparks cég alternatív módszerrel váltaná le a hagyományos, szilícium alapú számítógépeket: emberi agyakkal működő gépekkel kísérleteznek. A módszer nagy előnye, hogy a humán agy gazdaságosságát imitálja, a hátránya viszont, hogy nehéz értelmezni a számításhoz szükséges jeleket.

Az agyak, amelyeket a Final Sparksnál használnak, persze nem teljes méretű emberi szervek, hanem milliméteres nagyságú, apró agyorganoidok, amelyeket a kutatók bőrsejtekből származó őssejtekből készítenek el - az őssejteket neuronokká alakítják, és a muslinca lárvájának agyával megegyező méretű sejtcsomót alkotnak belőle, ami egy nagyon minimalista agynak tekinthető, de rengeteg féle alapvető funkció hiányzik belőle. A kutatók szerint egy ilyen organoid nem képes az érzésekre, nincs fájdalomérzékelése, és nem tulajdonítható neki semmilyen tudatosság sem, tehát a felhasználása a számítógépek meghajtásához nem ütközik komolyabb etikai akadályokba.

A bioszámítógépek esetében az élő, biológiai komponensek használata azzal az előnnyel jár, hogy a számításokat sokkal energiahatékonyabb módon lehet elvégezni, mint a hagyományos architektúrák esetében: a Final Sparks szerint energiaigény szempontjából milliárdszor hatékonyabban lehet számításokat végezni ezekkel a rendszerekkel, mint a jelenlegi számítógépes hardverekkel."

FORRÁS: “Néha meghalnak” - mondja a kutató az emberi agyakról, amelyeket számítógépekhez kötöttek - Raketa.hu


 

További cikkeink...

  1. BÉKE! BÉKE!

Alkategóriák

  • 25. ZSOLTÁR

    Uram, hozzád emelkedem lélekben! 2 Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim!
    3 Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!
    4 Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!
    5 Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.
    6 Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.
    He prays for remission of sins
    7 Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!
    8 Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.
    9 Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.
    10 Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
    11 A te nevedért, ó Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!
    12 Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.
    13 Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet.
    14 Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.
    15 Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.
    and for help in affliction
    16 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.
    17 Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!
    18 Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!
    19 Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel.
    20 Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem!
    21 Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem.
    22 Szabadítsd ki, ó Isten, Izráelt minden nyomorúságából!