...fontos lehet...

A gamifikáció kifejezéssel egyre gyakrabban találkozhatunk az oktatás, szervezetfejlesztés, vagy épp a marketing területén. A módszert nemzetközi szinten nagy rutinnal alkalmazzák, ám hazánkban még csak most kezdenek ismerkedni vele a vállalatok. Az ismerkedéshez viszont szeretnénk egy kis segítséget nyújtani. Végre eljött az idő, hogy megfejtsük, mégis mit jelent ez a módszer, és miért is érdemes alkalmazni. A sorozatunk első részében a gamifikáció történetét mutatjuk be.

  A gamification fogalma hazánkban annyira újszerű, hogy hivatalos magyar megfelelőt még nem találtak hozzá. A legtöbbször egyszerűen gamifikáció vagy játékosítás néven találkozhatunk vele. Több definíció is született már a jelentéséről, de a legjobban talán a következő jellemzés írja le a lényeget:A gamifikáció egy olyan eszköz, amivel az információkat játékos formában tudjuk közölni az élet olyan területein, melyek alap esetben nem tartoznának a játék fennhatósága alá. Mivel a játék egy olyan ösztönös magatartás, mely segíti az információk feldolgozását, az átélt élményeken keresztül azok tárolása tartósabbá válik.

Napóleontól a papírrepülőkig

De vajon mi hívta életre ezt a remek módszert? És miért számít akkora újdonságnak a metódus, mikor az emberek életéhez hozzátartozik a játékösztön mióta világ a világ? Nem szabad azt hinnünk, hogy a gamifikáció korunk sajátossága. Már Napóleon idejében is voltak kezdetleges próbálkozások, amelyek a játék mechanizmusaira alapoztak. A hadseregek élelmezésére a francia belügyminiszter versenyt hirdetett, a nyertes pedig 12.000 frank jutalmat kapott. Hosszú évek sikertelen próbálkozásai után végül Nicolas Appert, serfőzőmester és cukrász találta meg a megoldást. A játéknak köszönhetően már Pasteur előtt feltalálta a pasztőrizálási eljárást, így az ételek több mint 4 hónapon keresztül őrizhették meg a szavatosságukat. Később a reklámszakma egyik meghatározó alakja, Howard Gossage is próbálta kihasználni a játék erejét. Például az 1960-as években egy papírrepülő-versenyt szervezett, hogy egy légitársaságot reklámozzon. Ugyan ezek a próbálkozások inkább az ösztönös megérzésekre hagyatkoztak, de kitalálóik jól ráéreztek, hogy a szórakoztatás kulcsfontosságú, ha az emberek érzelmeire szeretnénk hatni. Korunk és elődeink játékosítási módszerében a legnagyobb különbséget a tudatosság jelenti. Míg korábban csak a megérzésekre lehetett hagyatkozni, mára már tudományos háttér szolgál támaszul, ami bizonyítja: a játékosítás hatékonyabb információfeldolgozást eredményez.

A nagy játéksztori

Az elméleti alapok lefektetését a 20. század pszichológusainak és kutatóinak köszönhetjük. Az előző évszázadban rengeteg értekezés jelent meg, melyek az emberi motivációra, valamint a játék pszichológiájára fókuszáltak. Ezek az értekezések remek táptalajt jelentettek a gamifikáció felszínre töréséhez. 

Charles Coonradt, a gamifikáció ősapja ekkor alapította meg a Game of Work konzultációs céget, majd 1984-ben adta ki azonos című könyvét. Charles Coonradt egy egyszerű kérdésből indult ki: miért költenének az emberek arra, hogy keményen dolgozhassanak, ahelyett hogy ott dolgoznának keményen, ahol megfizetik őket?"

 

https://gamifikacio.blog.hu/2017/04/06/mi_is_az_a_gamifikacio?fbclid=IwAR0jc3-siqzhwq5_r91gJ2zA9ts1bk_ssywmSDJdYQqhIDqq-VimbkqQvcU

---