GYORSALKODUNK

Részletek
Megjelent: 2020. január 03. péntek, 15:54

 

Gyorsan teszünk meg dolgokat, mert gyorsan lehet. Csak egy kattintás, és máris Londonban vagyok a City-ben egy szituban a világ közepén, Google kamerával nézek körül a forgalmas utcán.  Gyorsan felidézem azt a történelmi négyzetmérföldet, ahol már régen jártam, majd öt kattintás múlva rácsodálkozok a fél évszázados autókra Kubában. Onnan gyorsan elugrok Nepálba Gadhimai hindu isten állatáldozati ünnepére, aztán néhány perc múlva az „fbn” gyorsan megköszönöm ismerőseimnek az új évi jókívánságokat. Mindezt tíz perc alatt.

Gyorsan lehet. Régen a céhlegények hátukon szerszámosládával évekig járták Európa városait, tanulva nyelvet, mesterséget, alázatot, mívességet, tisztességet és megfontoltságot. Ma mindezt gyorsan, órák alatt. Felugrani egy repülőre, és kontinensünk északi részén egy szunyókálásnyi idő után leugrani. Persze, meg kell várni, hogy a fémkapszula kerekein földet érjen. De lassan ereszkedik…

Gyorsan mosunk fogat, hajat, pszichét. Néhány pöccintés, csavarintás, gargarizálás, léleköblítés és már kész is. Nyelhetünk tovább…

Gyorsan le lehet tagadni, hogy ott voltunk, és ha kiderül, gyorsan mosolyogva korrigálni a tévedést Photoshop-pal, fotósokkal, fotó-sokkal. A pillanatnyi helyzethez igazítva gyorsan belekeveredni hetek óta tartó vitákba, konfliktusokba, gyorsan osztva az észt az eddig egymást serkentő és ugrató világhálózott billentyűzőknek.

Gyorsan megmondani a tutit, odabiggyeszteni egy semmitmondó lájkot, vagy törölni a félresikerült hozzászólást.  Gyorsan megnyilvánulni, felfedezni egy kamuhírt és rögtön világgá kürtölni jólértesültségünket.

Gyorsan megoszthatunk minden ostoba gondolatot, véleményt, netre csicsereghetjük kétértelmű vádaskodásainkat, számonkéréseinket. Gyorsan, mielőtt még a másik visszajelezné, hogy megbántottuk, vagy kiábrándítottuk, netán megbotránkoztattuk. Nem baj, gyorsan bocsánatot kérünk: „bocsi” és gyorsalkodunk eszeveszetten tovább, elképedve a csigatempón, mellyel nettársunk még csak az olvasásnál tart, mi pedig már a törlésnél.

Gyorsan rád pillantok, és kialakítom szuperexpressz véleményemet: jó leszel egy órás traccspartira. Gyorsan tapadj hozzám, aztán gyorsan költözzünk össze, gyorsan udvaroljunk – nincs is már udvar – csak egy világtér, amelyen száguldva átsuhanunk… Gyorsan fogadj el engem olyannak, amilyen vagyok, én pedig gyorsan megalázlak, ha nem tudod gyorsan elfogadni a fogócskát. Tűnj el, észrevétlenül és gyorsan.

Ez most egy ilyen világ: gyorsan szemetelünk, gyorsan odébbállunk. Gyorsan kétségbe esünk és gyorsan vállat vonunk. Gyorsan összedöntjük, azután gyorsan otthagyjuk.

Gyorsan elpusztulunk, és gyorsan nem számít már ez sem.

De legalább gyorsan történt.

Tisza Attila