FÉNYES JÖVŐ ÁLL MÖGÖTTÜNK

 "2020-ban szinte mással sem foglalkozunk, mint a minket fenyegető veszélyek méricskélésével, miközben folyton szorongunk a kockázatok miatt. Ehhez ad újabb adalékot a Világgazdasági Fórum (WEF) 15. Globális Kockázatok riportja, amelyben különféle területek szakértői gyűjtötték össze és rangsorolták a mostani gazdaságra és világrendre leselkedő legfélelmetesebb kockázati tényezőket.

 Az igazság ismerete nélkül nem lehet jó döntéseket hozni.

Ez a lehetőség mindenkinek jár.

Egy héttel a davosi Világgazdasági Fórum előtt megjelent a WEF éves kockázati riportja, amelyben a világunkra leselkedő veszélyeket elemzik a szervezet által felkért szakértők. Az anyag idén éri meg a 15. kiadását, de most fordul elő először, hogy

AZ ELSŐ 5 LEGVALÓSZÍNŰBBEN BEKÖVETKEZŐ KOCKÁZATI TÉNYEZŐBŐL MIND AZ 5, A LEGNAGYOBB HATÁSÚ 5 KOCKÁZATBÓL PEDIG 4 AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSSAL KAPCSOLATOS."

http://www3.weforum.org/docs/WEF_Global_Risk_Report_2020.pdf

https://index.hu/gazdasag/2020/01/20/wef_davos_kockazat_risk_kockazati_riport_klimavaltozas_gazdasagi_feszultseg/


 

ÁLOMLÁTÓK

Martin Luther King és Billy Graham

Fotó: BGEA, https://www.christianitytoday.com/news/2018/february/billy-graham-martin-luther-king-jr-friendship-civil-rights.html )

Martin Luther King 1929 Január 15-én született. 

Születésnapja ( minden január harmadik hétfője) ma az Amerikai Egyesült Államokban nemzeti ünnepnap.

Részlet a híres beszédéből:

„Azt mondom nektek, barátaim, hogy bár szembe kell néznünk a mai és a holnapi nehézségekkel, mégis van egy álmom. Ez az álom mélyen gyökerezik az amerikai álomban, hogy ez a nemzet egy nap fel fog kelni, és valóra váltja hitvallásának valódi értelmét: magától értetődőnek tartjuk azt az igazságot, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett.
Van egy álmom, hogy egy nap Georgia vörös dombjain az egykori rabszolgák fiai és az egykori rabszolgatartók fiai képesek lesznek együtt leülni a testvériség asztalához.
Van egy álmom, hogy egy nap még Mississippi állam, ez az igazságtalanság hőségétől, az elnyomás hőségétől fulladozó állam is átalakul a szabadság és az igazság oázisává.
Van egy álmom, hogy négy kis gyerekem egy nap olyan nemzetben fog élni, ahol nem a bőrük színe alapján ítélik meg őket, hanem jellemük értéke szerint. Ez ma az álmom!
Van egy álmom, hogy egy nap Alabama állam, gonosz rasszistáival, kormányzójával, akinek szájából olyan szavak csepegnek, mint a [federális rendelkezések állami] felülbírálat[a] és a [szövetségi törvények] érvénytelenítés[e], hogy egy nap éppen ott, Alabamában fekete kisfiúk és fekete kislányok képesek lesznek a testvéri kézfogásra fehér kisfiúkkal és fehér kislányokkal. Ez ma az álmom!
Van egy álmom, hogy egy napon minden völgy felemelkedik, minden domb és hegy lesüllyed, az egyenetlen helyek kisimulnak, és a kanyargós helyek kiegyenesednek, és az Úr dicsősége megmutatkozik, és minden ember együtt fogja látni. […] Ez a mi reményünk. Ez az a hit, amellyel visszatérek Délre.
Ezzel a hittel képesek leszünk arra, hogy a kétségbeesés hegyéből kivéssük a remény szikláját. Ezzel a hittel képesek leszünk arra, hogy átalakítsuk nemzetünk perlekedő viszályát a testvériség gyönyörű szimfóniájává.
Ezzel a hittel képesek leszünk arra, hogy együtt dolgozzunk, együtt imádkozzunk, együtt küzdjünk, hogy együtt menjünk börtönbe, hogy együtt keljünk fel a szabadságért, tudva, hogy egy nap szabadok leszünk.”  (forrás: rubicon.hu)

-ta


 

MEGTÖRTÉNÜNK

Már megint valami rendkívüli, ami nem ismételhető.

Megtörténünk.

A valóságos instán, fbn, twitteren annyi minden(ki) történik körülöttünk: alattunk, felettünk, előttünk, mögöttünk, hogy nem győzzük listázni a fontosabbnál fontosabb eseményeket: most éppen kifőtt a hurka, vagy befőtt az alma, lefőtt a kávé és felfőtt az agya... Fontosabbnál fontosabb, világrengető pillanatok. Megérkezett a postás kutyaharapás - és csomag - nélkül. Együtt a család a szikrázó műfenyő körül, örvendezve a végtelen világháló kínálta diadalittas szilveszteri önmegvalósulás tényképének csodálatán. Most már mindenki tudja: a töltött káposzta mellé elkészítettük az aranylóan fényes-barna mákos bejglit is, frissen szagolva.

Nagyközönség-netközösség számára látható, olvasható, mérhető és minősíthető üléseink, állásaink, hajlásaink és hajlataink (hajlamaink), lefekvéseink, felfekvéseink, ki- és  berándulásaink a szelfi elé, színház és komika tíz másodpercben:  így élünk mi. Most. Múlik pontosan a lényeg.

Midőn, mi rólunk szólhat másoknak: eget, vagy bizalmat rengetően fontos, de valójában semmi lényegeset nem mondó világraszóló üzenet. Itt állunk: falak, formák, hidak, hajók, házak, hazák előtt ünnepi díszben. Unokás világpremier: világelső kutyasimogatás bájos utódaink vidám mosolyával. Ballagás a bölcsiből, bölcsességes emléklappal, közkívánatra. Parkolás teszkós teszetosza mazsolák mellett. Virágcsikar és kondérkandur, pontypecapóc és főttvitorla vízparti homákban.

Bármi, ami kihagyhatatlan és kimondhatatlan: bemutatható.

A tovaillanó élet méltóságteljes cseppjei. Esőcseppek, eseménycseppek a végtelennek tűnő történésfolyam áradatában. Egyre bőszebben, szélesebben és szabályozatlanabbul hömpölygő, mindent elöntő és elárasztó üzenetcunami: most rám figyeljetek, jövök, itt vagyok, mindjárt megyek, a hírfolyamban már el is tűntem. Az én fontosságom a ti fontosságotokért. Általatok létezem.  Sztorijaim, posztjaim és kommentjeim, semmiségeim és mindenségeim csak itt és csak most és csak nektek.

A ti történelmetek a mi történelmünkkel. Általunk léteztek. Így (is) történünk mi Pannóniában...

 Tisza Attila

GYORSALKODUNK

 

Gyorsan teszünk meg dolgokat, mert gyorsan lehet. Csak egy kattintás, és máris Londonban vagyok a City-ben egy szituban a világ közepén, Google kamerával nézek körül a forgalmas utcán.  Gyorsan felidézem azt a történelmi négyzetmérföldet, ahol már régen jártam, majd öt kattintás múlva rácsodálkozok a fél évszázados autókra Kubában. Onnan gyorsan elugrok Nepálba Gadhimai hindu isten állatáldozati ünnepére, aztán néhány perc múlva az „fbn” gyorsan megköszönöm ismerőseimnek az új évi jókívánságokat. Mindezt tíz perc alatt.

Gyorsan lehet. Régen a céhlegények hátukon szerszámosládával évekig járták Európa városait, tanulva nyelvet, mesterséget, alázatot, mívességet, tisztességet és megfontoltságot. Ma mindezt gyorsan, órák alatt. Felugrani egy repülőre, és kontinensünk északi részén egy szunyókálásnyi idő után leugrani. Persze, meg kell várni, hogy a fémkapszula kerekein földet érjen. De lassan ereszkedik…

Gyorsan mosunk fogat, hajat, pszichét. Néhány pöccintés, csavarintás, gargarizálás, léleköblítés és már kész is. Nyelhetünk tovább…

Gyorsan le lehet tagadni, hogy ott voltunk, és ha kiderül, gyorsan mosolyogva korrigálni a tévedést Photoshop-pal, fotósokkal, fotó-sokkal. A pillanatnyi helyzethez igazítva gyorsan belekeveredni hetek óta tartó vitákba, konfliktusokba, gyorsan osztva az észt az eddig egymást serkentő és ugrató világhálózott billentyűzőknek.

Gyorsan megmondani a tutit, odabiggyeszteni egy semmitmondó lájkot, vagy törölni a félresikerült hozzászólást.  Gyorsan megnyilvánulni, felfedezni egy kamuhírt és rögtön világgá kürtölni jólértesültségünket.

Gyorsan megoszthatunk minden ostoba gondolatot, véleményt, netre csicsereghetjük kétértelmű vádaskodásainkat, számonkéréseinket. Gyorsan, mielőtt még a másik visszajelezné, hogy megbántottuk, vagy kiábrándítottuk, netán megbotránkoztattuk. Nem baj, gyorsan bocsánatot kérünk: „bocsi” és gyorsalkodunk eszeveszetten tovább, elképedve a csigatempón, mellyel nettársunk még csak az olvasásnál tart, mi pedig már a törlésnél.

Gyorsan rád pillantok, és kialakítom szuperexpressz véleményemet: jó leszel egy órás traccspartira. Gyorsan tapadj hozzám, aztán gyorsan költözzünk össze, gyorsan udvaroljunk – nincs is már udvar – csak egy világtér, amelyen száguldva átsuhanunk… Gyorsan fogadj el engem olyannak, amilyen vagyok, én pedig gyorsan megalázlak, ha nem tudod gyorsan elfogadni a fogócskát. Tűnj el, észrevétlenül és gyorsan.

Ez most egy ilyen világ: gyorsan szemetelünk, gyorsan odébbállunk. Gyorsan kétségbe esünk és gyorsan vállat vonunk. Gyorsan összedöntjük, azután gyorsan otthagyjuk.

Gyorsan elpusztulunk, és gyorsan nem számít már ez sem.

De legalább gyorsan történt.

Tisza Attila

2020

Ki Istenének átad mindent,
Bizalmát csak belé veti.
Azt csudaképpen őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett,
Az nem fövényre épített.

A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj, sok jajszó mit ér,
Ha sebeink még jobban fájnak
S minden nap kínunk visszatér.
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad.

Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz.
Az Úr-rendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

Zengj hát az Úrnak, s járd az utat,
Mit éppen néked Ő adott.
A mennyből gazdag áldást juttat,
S majd Jézus ád szép új napot.
Ki Benne bízik és remél,
Az mindörökké Véle él. 

(Georg Neumark - fordította Váró Margit )


 

MONDOM

"Nem mondhatom el senkinek,

elmondom hát mindenkinek."

(Karinthy Frigyes)

 

 

 

BIBLIAPARK MAGYARORSZÁGON

Évek óta olvasható a www.bibliapark.hu weboldalon az interaktív nevelést és oktatást szolgáló bibliai tematikájú élménypark bemutatása, mely a maga struktúrájában és megjelenésében egyedülálló lehet a világon. A nyílt forráskódú, mindenki számára elérhető koncepció több vállalkozót, civil- és gazdasági szervezetet inspirált a megvalósítás felé vezető folyamatban.

Örömünkre szolgál, hogy a Magyarországi Baptista Egyház is, mint missziós lehetőséget, felkarolta az ötletet, és bizonyos formáinak megvalósítását kezdeményezi. 

Kívánjuk, hogy a felnövekvő magyar ifjúság testi, szellemi és erkölcsi fejlődését egyaránt elősegítse minden olyan kezdeményezés, amely a BIBLIAPARK gondolatát és eszmeiségét, üzenetét képviseli.

Tisza Attila baptista lelkész, szociálpolitikus, ötletgazda

   



 

Alkategóriák