MI JUT ESZEDBE MÉG AZ ÉLETEDRŐL?

- Itt vagy?

- Igen, Uram, figyelek.
- Mi jut eszedbe még az életedről? Csak mellékesen, ez egy "világi" sláger refrénje, ha nem tudnád.
- Uram, Te ilyeneket is tudsz?
- Mindent tudok, még a dalszöveget is:
"Egy, két helyet itt már végigjártál.
Egy, két emberrel már eldumáltál.
Néhány hasznos trükköt megjegyeztél.
Talán szükséged lesz többre ennél.
Mi jut eszedbe, mi jut eszedbe még az életedről?"
- Az én életemről?
- A tiédről.
- Miért kérded?
- Mert most nagyon megváltozik.
- A járvány miatt?
- Is.
- Hogyhogy "is"?
- A járvány miatt is, de a vele kapcsolatos események, történések miatt is. Mit gondolsz? Nem lehet a pandémia egy eszköz, mint egy mobil, és a lényeg nem a szerkezet, hanem az üzenet, amit tartalmaz? Ha nem érted meg az üzenetet, a hordozója csak károdra lesz. Ez a hordozóeszköz lehet a tudósoknak izgalmas titok, a politikusoknak hatalmas fegyver, a hétköznapi ember számára életveszélyes batyu. Kinek mi jut, és kinek mi jut eszébe róla…
- Az élet törékenysége, kiszolgáltatottsága, végessége szinte mindenkinek.
- Azért kérdeztem.
- Az életemet?
- Most az emlékeidet és az érzéseidet. Most, ebben a helyzetben, a karanténban, fekve a díványon vagy padlószőnyegen eszedbe jut a gyerekkorod, hogyan labdáztál, bicajoztál utca hosszat... Az osztálykirándulás, az első csók, vagy az első kóla íze, az első farmer illata, az első kvarcórád csillogása, az első német márkád, dollárod tapintása, az első hónapi munkád bére, az először megszerzett jogosítvány, bizonyítvány átvétele… Az első albérlet, önálló lakás, ház… Mennyi fontos íz, illat, eszköz, tárgy, anyag… Ajtókilincs és sütőtál, golyóstoll és díszes boríték, kerékkulcs és ajtókulcs, fogkefe és hajkefe, nyaklánc és biciklilánc, jegygyűrű és kútgyűrű, sim kártya és bankkártya, fénykép és fényszóró, tornacipő és cipőkanál, papírpénz és papírzsebkendő… Ó, mennyi kincs… Mi jut eszedbe még az életedről?
- A titokzatossága. Mikor, mit, hol, hogyan, miért tettem, kaptam, adtam, láttam mondtam, hittem, tudtam…
- Érdekes, ugye?
- Egyre bonyolultabb és érthetetlenebb.
- Én mondtam.
- Tudom. Az a baj. Mégis van egy-két fehér, meg fekete folt. Például ez a járvány. Jelezted évezredekkel ezelőtt, hogy milyen lesz az emberi civilizáció, és mégsem tanulunk hibáinkból. Talán majd most, de attól tartok, hogy ez hiú ábránd.
- Én mondtam. No, és mi jut eszedbe még az életedről?
- Az ajándékod.
- Hm. Kifejtenéd részletesebben?
- Mostanában annyian részletezik, a többieknek sokkal jobban megy. Én röviden mondanám: a Fiad. Nekem nagyon bejött. Mármint az életembe. Eszembe jut naponta többször is. Mostanában teljesen új megvilágításban látom Őt. Úgy szeretném meghálálni… de még elmondani se tudom ütősen. A szavai, a személye, a tanítása… Jobban kellene tisztelnem Őt, és szeretnem: Jézus Krisztust. Néhány nap múlva Virágvasárnap lesz. Nagypéntek. Húsvét. Eszembe jut az életemről az ő halála, feltámadása, és az én örök életem.
- Biztos?
- Azt hiszem.  

Tisza Attila