Koncz István - Egy napom Budapesten

Egy napom Budapesten

 

így ébredtem fel, bízva bőven:

Ma fölfogad egy vállalat!

Délig loholtam rossz cipőben.

Eredmény: végleg elszakadt.

Félretettem ebédem árát

s nadrágom szíja meglazult,

hogy láthassam a Traviátát,

s filmen talán a Trubadúrt.

Komor ködök agyam megülték,

estére lázam felszökött,

és fájt nagyon az egyedüllét

a másfélmillió között.

Nem is hinnétek, noha rávall

bolond fejemre: sírva sírtam,

s könnyek között, rossz ceruzával

a boldogságról verset írtam.

(1953. Budapest)