200 éves evangélikus énekeskönyv - gyönyörű iniciálékkal

"A reformáció számos eredménye közül a legfontosabbak egyike az anyanyelvű egyházi liturgia megteremtése Európa-szerte. A hitújítás nemcsak a A cseh és szlovák evangélikusság számára Tranovszky György szerkesztett énekeskönyvet, mely 1636-ban jelent meg. Ennek egy későbbi kiadása lehetett a mintája a múzeumunk birtokában lévő kéziratos himnuszgyűjteménynek.

  Kéziratos himnuszgyűjtemény   A címoldal alapján a Gömör-Kishont vármegyei Gelice tanára készítette 1825-ben. Minden bizonnyal volt egy első kötete, mivel második részként van feltüntetve. 256 számozatlan, kotta nélküli éneket tartalmaz ócseh nyelven, XV–XVII. századi, többnyire német, cseh és szlovák költők alkotásait. Gyönyörű iniciáléinak forma- és színvilága a térségben lévő templomok festett kazettás mennyezeteit idézik. Mivel a korban gyakori volt, hogy a falusi tanítók egyben kántorok is voltak, elképzelhető, hogy iskolai, illetve templomi alkalmakkor is használták.


A múzeumba kerülésének körülményei ismeretlenek. A leltárkönyv tanúsága szerint 1995-ben régi múzeumi anyagként lett újraleltározva. Az első kötéstábláján található ex libris révén feltételezhető, hogy valamikor az 1930-as évek elején kerülhetett Nyíregyháza város könyvtárába, majd annak második világháborút követő feloszlásakor a Jósa András Múzeum irodalmi gyűjteményébe.bibliafordításoknak adott nagy lendületet, hanem a többnyire szájhagyományban megőrződött vallásos énekek összegyűjtésének és kiadásának is."

http://www.museum.hu/hir/9093/200_eves_evangelikus_enekeskonyv_-_gyonyoru_inicialekkal/galeria/0

 

A dekoratív szarmata hölgyek viselete

Az Alföldön a császárkorban (Kr. u. I–IV. század) egy iráni nyelvű barbár népesség, a szarmaták éltek. A barbár pejoratív jelző, a görögök, majd nyomukban a rómaiak nevezték így azokat, akik nem hellének, illetve nem rómaiak, azaz érthetetlenül beszélnek, „dadognak”.

  A források tanúsága szerint nagyjából abban az időszakban (Kr. u. I. század első fele), amikor a rómaiak meghódították a Dunántúlt és Pannonia néven pÜveggyöngyök, Kr. u. II–III. századból\r\nrovinciává szervezték, a Duna bal partján egy új keleti nép jelent meg: a szarmaták. Ettől kezdve négy évszázadon át a két nép közötti háborús és békés időszakok váltakozása jelenti a Duna-vidék történetét.

A korszak temetkezései ezerszám kerülnek elő az Alföldön, így a mi régiónkban is. A leggyakoribb leletek közé tartoznak a gyöngyök. Ez nem véletlen, mivel a szarmata hölgyek viselete különlegesen dekoratív volt. Nem csak a nyakláncot, karkötőt fűzték gyöngyökből, hanem gazdagon kihímezték a ruha ujját, az övet, gyakran tenyérnyi szélességben a szegélyét vagy éppenséggel a nadrág vagy a csizma szárát is.

A régészek igyekeznek meghatározni a hímzés rendszerét. Talán nincs még egy akkora türelmet követelő ásatási feladat, mint egy ilyen dúsan dekorált viselet feltárása, rajzolása és értékelése. A boka táján olykor több száz miniatűr – 2–4 mm-es –, zömében üveggyöngy kibontogatása úgy, hogy ne mozduljanak el az egyes darabok, lerajzolgatása, felfűzése, majd tisztítása, restaurálása embert próbáló feladat…
Istvánovits Eszter

http://www.museum.hu/hir/9265/A_dekorativ_szarmata_holgyek_viselete


 

Józsa András széke

Jósa András szenvedélyesen érdeklődött a honfoglalás kor leletei iránt. Gyűjteményének egyik legkiemelkedőbb jelentőségű egységét jelentették e korszak tárgyai.

 Jósa András széke, melyet saját maga faragott ki A múzeumalapító tudós doktor nem csak gyűjtött, annál jóval fontosabbnak tartotta, hogy: „Egy muzeumnak nem lehet kizárólagosan azon czélja, hogy az ősemlékeket meg mentse és megőrizze, sem pedig csak az, hogy unicumjaival dicsekedhessék, hanem legfőképen az, hogy az ősmultnak kulturemlékeit minden érdeklődőnek részére szemlélhetővé téve, az ősök iránti kegyeletet felébressze, ahol ez még hortyog, vagy pedig hogy álmos szemét kitörülve vissza tekinthessen azon sötét multba, melybe pár évtized előtt még csak pislogó mécs világitott be, most pedig faggyugyertyával, de úgy látszik, hogy lassan-lassan petróleum, gáz és idővel villany világitással fogunk betekinthetni.”

http://www.museum.hu/hir/9269/Josa_Andras_szeke



 

További cikkeink...

  1. SIKLÓSRA VÁRNAK

Alkategóriák